Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

irányadó tényállás szerint az elöl haladó gépkocsit és három motorkerékpárt feltétlenül látnia kellett, — ha akkor magát az alperesi motorkerékpárt még nem is észlelte. Emellett a szakértő 1964. április 10-i szakvéleményében ismételten utalt arra, hogy az összeütközés helyétől mintegy 250 méterre Budapest irányában a bal oldalon dombtető van, amely a felperes számára a kilátást gátolta, és amely mögül közvetlenül a balesetet követően egy autóbusz érkezett. A szakértő nyomatékosan utalt arra is, hogy a felperesnek az előzést feltétlenül a dombtető elérése előtt végre kellett volna hajtania, ha nem akarta magát kitenni a dombtető mögül szembejövő járművek valamelyikével való összeütközés veszélyének. A felperesnek tehát a KRESZ 34. §-ában és 60. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre tekintettel —•• figyelemmel arra, hogy előtte 60 km-es sebességgel gépjármű-sor haladt — ezen a helyen, ilyen körülmények között nem lett volna szabad előznie. Nyilvánvaló, hogy a hangjelzés elmulasztása nemcsak a veszélyhelyzet felperes részéről vétkesen történt előidézését jelenti, hanem azt is, hogy — amennyiben az alperes részéről figyelembe veendő közlekedési szabálysértés nem történt — egymagában ez a súlyos mulasztás vezetett a halált okozó baleset bekövetkezéséhez. Márpedig az alperes részéről ilyen közlekedési szabálysértés elkövetése nem állapítható meg. A Daleset folytán eljárt valamennyi bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes az útkereszteződés elérése előtt mintegy 100—110 m-re a mögötte haladó járművek vezetőinek karjelzéssel tudtára adta bekanyarodási szándékát. Az sem volt vitás, hogy ezt megelőzően szabályszerűen hátratekintett, előzésben levő járművet nem észlelt, de nem is észlelhetett, mert a felperes ebben az időpontban az előzést még nem kezdte meg. Valamennyi bíróság azt is tényként állapította meg, hogy az alperes nyomban ezt követően az úttest felezővonalához húzódott, majd sebességet váltott, és a bekanyarodás megkezdése előtt karjának felemelésével ismét jelezte bekanyarodási szándékát mindaddig, amíg a baleset be nem következett. Ezekre tekintettel megalapozottan nem állítható, hogy az alperes a KRESZ 53. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések bármelyikét megszegte volna, mert a fentiek végrehajtása után a KRESZ 53. §-ának (3) bekezdése értelmében már csak a vele szemben haladó járművek forgalmát tartozott figyelni. Ennek viszont eleget tett. Nem ért tehát egyet a Legfelsőbb Bíróság sem a büntető perben eljárt, sem a polgári perben eljárt bíróságoknak azzal az állásfoglalásával, hogy az alperes megszegte a KRESZ 53. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a bekanyarodás előtti újabb hátratekintés elmulasztásával. Ilyen kötelezettsége ugyanis az alperesnek nem volt. A fentiekre figyelemmel nincs jogi jelentősége annak, hogy a felperes az előzés megkezdésekor észlelte, vagy észlelhette-e az előtte haladó személygépkocsi takaró hatása miatt az alperes motorkerékpárját és az alperesnek a KRESZ 53. §-a (2) bekezdésének megfelelő betartásával jelzett bekanyarodási szándékát. Mivel kizárólag a felperes felróható magatartása, a hangjelzés nélküli előzés indította meg azt a folyamatot, amely a balesetet okozta, s az alperes terhére nem állapítható meg sem a KRESZ, sem más jog191