Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

másodfokú bíróság ezt az okfejtést nem fogadta el. Az elsőfokú bíróság helyesen hívta fel a Ptk. 345. §-a (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit, a felperes keresetét azonban téves szemlélettel utasította el. Az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat. A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése értelmében az ebből eredő kárt köteles megtéríteni. A felperes balesete az alperes által üzemben tartott vonatszerelvényen következett be, amikor a vonat az állomás területén — megállás nélkül — áthaladt. A felperes csak azt tartozott bizonyítani, hogy őt a vonaton utazása közben baleset érte. A Ptk. 345. §-ának (2) bekezdésében foglalt mentesítési okok fennállását, vagyis hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik, az alperes tartozott bizonyítani. A vonat áthaladása idején az állomás területén szénkirakodási munkát végeztek. Ez a ténykedés az alperes üzemkörébe tartozik. Azt, hogy a széndarab a kirakodási munka vagy más cselekmény folytán repült az ablakba, az alperes tartozott bizonyítani. Az alperes ezt nem bizonyította. A felperes terhére a Ptk. 345. §-ának (3) bekezdése értelmében közreható magatartás nem állapítható meg. Ezért az alperesnek a felperes balesetéért — Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján — a teljes kárfelelőssége fennáll. [Budapesti Fővárosi Bíróság 41. Pf. 20 002/1965. sz., BH 1966/1. sz. 4730.] 130. I. Felelősség szabálytalanul végrehajtott előzés közben bekövetkezett halálos balesetből eredő kárért (Ptk. 345. §). II. Büntető bírósági ítéleti megállapítások téves figyelembevétele a kártérítési perben (Pp. 9. §). A felperes a tulajdonában álló személygépkocsival 1963. július 21-én este 19 óra tájban a 7. számú főútvonalon Budapest felé haladt. Székesfehérvárt elhagyva egy gépjármű-sort kezdett előzni, amelynek élén motorkerékpárjával az alperes haladt, majd őt egy személygépkocsi és utána egymást követő sorrendben három motorkerékpár követte. A gépjármű-sor mintegy 60 km-es óránkénti sebességgel haladt, amikor azt a felperes utolérte. A felperes ezt követően hozzákezdett a gépjárműsor előzéséhez. A gépkocsi haladási sebességét kb. 85 km-re fokozta, azonban hangjelzést sem az előzés megkezdése előtt, sem annak során nem adott. Az alperes, aki motorkerékpárján (annak hátsó ülésén) E. L. ipari tanulót szállította, karjának felemelésével jelezte, hogy a mintegy 100— 110 m távolságra levő bal oldali útelágazásnál befordulni szándékozik. Az irány jelzés után motorkerékpárjával az úttest felezővonalához húzódott, majd sebességet váltott, és az útkereszteződés elérésekor nagy ívben megkezdte a balra kanyarodást. A sebességváltás időpontjában az útkereszteződéstől mintegy 30 m-re lehetett, és ettől kezdve a tényleges bekanyarodás végrehajtásáig karjának felemelésével ismét irány jelzést adott. Az első irány jelzés előtt hátra tekintett, és megállapította, hogy mögötte előzésbe kezdett jármű nincs. Közvetlenül a bekanyarodás előtt már csak karjával jelezte bekanyarodási szándékát, nem tekintett ismét hátra. 289