Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

kezelésre, amit a már régebben fennálló agyi érelmeszesedése tett szük­ségessé. Az elszenvedett sérülés folytán a felperes panaszai fokozódtak, illetőleg aktiválódtak. A január 27-i esetből kifolyólag az alperes ellen büntető eljárás in­dult, és a járásbíróság bűnösnek mondotta ki őt súlyos testi sértésben. A büntetés kiszabásánál figyelemmel volt arra a tényre, hogy a cselek­mény elkövetéséhez nagymértékben hozzájárult a felperesnek (sértett­nek) és családjánk a magatartása, mert ők voltak a kezdeményezők. A jelen perben a felperes a sérülése folytán elszenvedett kárának megté­rítése iránt lépett fel az alperes ellen. Az elsőfokú bíróság az alperest 1795 Ft, ennek a kamata és perköltség fizetésére kötelezte, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította. A ve­szekedés körülményeire tekintettel az alperesre terhesebb 25—75%-os kármegosztást alkalmazott. Ezt az ítéletet a fellebbezési bíróság megváltoztatta, s az alperest 6648 Ft, ennek a kereset beadásától járó kamata és havi járadék fize­tésére kötelezte. Hiányolta, hogy az elsőfokú bíróság jogszabályra való hivatkozás nélkül — bár nyilván a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alap­ján — alkalmazott kármegosztást, de egyébként maga (a másodfokú bí­róság) nem látott alapot kármegosztás alkalmazására. Szerinte a kárté­rítési igény elbírálásánál más szempontok mérlegelendők, mint a bünte­tés kiszabásánál. A két család közötti veszekedések, a haragos viszony nem adtak alapot arra, hogy az alperes súlyos támadást intézzen a fel­peres ellen. A másodfokú bíróság ítélete ellen a kármegosztás mellőzése miatt emelt törvényességi óvás alapos. A bíróság a büntetés kiszabásánál érté­kelte a felperesnek és családjának azt a magatartását, amely a vereke­déshez vezetett. A felperes felesége vallotta a bűnügyben, hogy az esetet megelőzően néhány nappal paprikát szórt az alperes szemébe. A fel­peres nevelt fia vallotta, hogy a vádbeli napon összetalálkozott a vádlott alperessel, akit egy korábbi nézeteltérés miatt meg akart verni, de az alperes vádlott látva ezt elszaladt előle. Magának a január 27-i vereke­désnek szemtanúja nem volt. F. Gy. tanú akkor érkezett a helyszínre, amikor már javában folyt a veszekedés, és az alperes egy téglával fején találta a felperest. D. S. csak a hangoskodást hallotta, s abból kiemelke­dett a felperes feleségének a hangja, aki az alperes feleségét súlyosan sértő kifejezésekkel illette. Hasonló kiabálást hallott R. S.-né tanú is. Az alperesnek és feleségének a vallomása szerint a felperes kezdte a tég­ladobálást, az alperes csak visszadobált. A felperest — aki az Igazság­ügyi Orvosszakértői Iroda véleménye szerint iszákos — a sérülést meg­előző évben is agyi érelmeszesedésre utaló panaszok miatt kezelték. A veszekedést megelőzően a felperes a saját rendőrségi vallomása szerint is különböző helyeken három nagyfröccsöt fogyasztott. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy a veszekedés hevében még a sérülését meg­előzően megpróbált, de nem tudott átjutni a kerítésen az alpereshez. Ilyen körülmények között az egész verekedést és annak eredményét nem lehet egyedül az alperes terhére róni, mint ahogy azt sem lehet megállapítani, hogy a felperes az eset alkalmával úgy járt volna el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A Ptk. 340. §-ában 173

Next

/
Thumbnails
Contents