Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

alperes most már a használat fejében nem bért, hanem használati díjat köteles fizetni, éspedig kártérítésként. A havonta fizetendő összeg megállapítására a már idézett kollégiumi állásfoglalásban foglaltak az irányadók. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor ítéletében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jogcím nélkülivé vált bérlő a kiürítésig csak a korábban is fizetett havi bért tartozik fizetni, mert a bérbeadó köteles viselni azt a következményt, hogy a lakáshelyzetben fennálló nehézségek miatt a kiürítésre várni kell s lakása így csak később üresedhet meg. Az, hogy a lakás használója használati díjat és nem a korábbi bért tartozik fizetni a jogcím nélküli használat ideje alatt, abból következik, hogy a bérlő törvényes kötelezettségeit valamilyen — a jogszabályban írt — módon megsértette, magatartása mint jogszabályba ütköző magatartás jogellenes, amely viszont az általános szabályok szerint kártérítési felelősséget von maga után. Adódhatnak ugyan olyan esetek, amikor vizsgálni kell hogy a bérlő miért vált jogcím nélküli használóvá, vagyis hogy ez az állapot az ő egyedüli jogellenes magatartásának a folyománya-e, s ilyenkor azt is, hogy mennyiben róható a terhére az, hogy a lakást jogalap nélkül tartja birtokban, de ez esetekben sem bért, hanem használati díjat tartozik fizetni a használat fejében, s a fent írt körülmény csupán az összegszerűségre hat ki. Az adott ügyben nem vitás, hogy az alperes úgy vált jogcím nélküli használóvá, hogy a lakás havi 28 Ft bérét nem fizette, a felperes ezért a Ptk. 441. §-a alapján a bérleti jogviszonyát felmondotta, s ezt a felmondást a bíróság érvényesnek mondotta ki. Ebből következik, hogy az alperes saját felróható magatartása következtében jutott abba a helyzetbe, hogy bérleti jogviszonya megszűnt, s lakásának jogcím nélküli használójává vált, tehát e lakásért a felperesnek mint tulajdonosnak a jogcím nélküli használat idejére nem bért, hanem használati díjat tartozik fizetni. [P. törv. III. 20 074/1967. sz., BH 1967/8. sz. 5392.] 117. A károsult felróható magatartása miatt kármegosztás alkalmazása [Ptk. 340. §(1) bek.]. A peres felek egymás közvetlen szomszédságában laknak. Január 27-én este 6 óra után a felperes kiment az udvarra, és átkiabált az alperesnek, hogy ha valamit akar az ő családjától, olyankor jöjjön, amikor ő, a felperes is otthon van. Ebből szóváltás támadt a peres felek között, amibe mindkét oldalon a családtagok is beleavatkoztak. A felperes felesége sértegette az alperest és annak családját. A felperes a kerítésen is át akart mászni az alperes udvarába, de nem tudott. A vita hevében az alperes felkapott egy fél téglát, és azt a felperes felé dobta. A tégla a felperes fejének bal oldalát érte úgy, hogy azon csecsemőtenyérnyi felületen benyomatos koponyacsonttörést okozott. A sérülés következtében a felperes január 27-től február 29-ig kórházi ápolás alatt állott, onnan február 29-én jó állapotban távozott, mivel a felvételkor észlelt agy idegbénulása gyógyult, tudata teljesen feltisztult, beszédzavara megszűnt. A felperes még ezután is járt a tanács rendelőintézetébe 172