Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság által, valamint a fellebbezési eljárás során kihallgatott tanúk vallomása alapján a tényállást azzal egészíti ki, hogy a károkozás idejében felhőszakadásszerű eső hullott le azon a területen, ahol a felperes mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlanai is vannak. Az így kiegészített tényállás alapján a megyei bíróság az alperes kártérítési felelősségét nem találta megállapíthatónak. Az utakról szóló 1962. évi 21. sz. tvr. végrehajtása tárgyában kiadott 34/1962. (IX. 16.) Korm. sz. rendelet 33. §-ának (5) bekezdése értelmében az alperes csupán a közút fenntartásával járó olyan munkát köteles elvégezni, amely a közút védelmére és biztosítására szolgál, ellenben a közút mellett olyan vízlevezető berendezés fenntartására, amely nemcsak a közút területén felgyülemlett csapadékvíz, hanem a közút mellett elterülő földeken levő belvíz, vízfolyásokból eredő és lefolyást nem találó káros vizek elvezetését is szolgálja, nem köteles. Az útmenti árok tisztántartására vonatkozó kötelezettségnek a felperes által panaszolt elhanyagolása a jelen kártérítési per eldöntése szempontjából azért nem jelentős, mert a bekövetkezett felhőszakadásszerű eső az árok kifogástalan karbantartása esetén sem lett volna képes a lejtős oldalról lezúduló és egyébként is az egész területet ellepő víznek az elvezetésére. így tehát közömbös az a tény, hogy a közút mentén levő árok a karbantartás elhanyagolása folytán mennyiben nem szolgálhatott a közúton felgyülemlett víznek a levezetésére. A kártérítési felelősség megállapításának a kár bekövetkezte és a jogellenes magatartás közötti okozati összefüggés fennállása mellőzhetetlen feltétele. A jelen esetben azonban ez az okozati összefüggés nem állapítható meg. A fellebbezési eljárás során kihallgatott vízügyi szakértő véleménye szerint ugyanis a szabványos útmenti árok a nagymennyiségű víz levezetésére nem volt alkalmas, a bekövetkezett vízáradást tehát nem lehet összefüggésbe hozni az árok karbantartásának elmulasztásával. Minthogy az alperes az árok karbantartását a fent említett jogszabály értelmében csak olyan mértékben volt köteles elvégezni, hogy az a közút védelmét és használhatóságát biztosítsa, a karbantartási kötelezettségnek a felperes által panaszolt elhanyagolása nem szolgálhat alapul az alperes kártérítési kötelezettségének megállapítására. Az alperes nem volt köteles olyan csapadékból keletkezett belvíznek az elvezetéséről gondoskodni, mint amilyen a károkozás idejében a felhőszakadásból keletkezett vízmennyiség volt, annál is inkább, mert ez ellen az út fenntartására szolgáló árok karbantartásával sem lehetett védekeznie. Az útmenti árok karbantartásával kapcsolatban a károkozás helyén hosszú idő óta nem volt semmiféle fennakadás sem télvíz idején, sem pedig a nyári esős időszakban a közút használhatósága, illetve védelme tekintetében. Ez a tény is azt igazolja, hogy a rendkívüli felhőszakadásszerű csapadékmennyiség lehullása volt egyedül kiváltója a felperes bekövetkezett kárának. A felperes mezőgazdasági területén keresztül vízlevezető árok van. Ez azt bizonyítja, hogy ezen a területen elő szokott fordulni belvíznek 165