Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

a felgyülemlése, így ha a felperes vízelvezető árka sem volt képes a belvíz levezetésére, úgy nyilvánvaló, hogy olyan mennyiségű víznek kellett lezúdulnia, ami a károkozás idejében fennálló védekezési módok hatékonyságát felülmúlta. A megyei bíróság az eset összes körülményeit figyelembe véve a felperes keresetét megalapozatlannak találta, és azt elutasította. [Pest Megyei Bíróság Pf. II. 21 903/1964. sz., BH 1967/1. sz. 5148.] 113. Szennyvíznek tisztítóberendezés nélkül a befogadó vízbe beeresztése és ezáltal a víz megfertőzése akkor is jogellenes magatartás, ha a szennyvíz alacsony oxigénfogyasztására tekintettel szennyvíztisztító berendezés alkalmazása nem kötelező [Ptk. 339. §, 1964. évi IV. sz. tv. 13. §, 1961. évi 15. sz. tvr. 20. §, 5/1966. (I. 23.) Korm. sz. r. 1. §]. Az I. r. alperes szeszgyárából és a II. r. alperes városi szennyvízlevezető csatornájából a vízügyi hatóság engedélye alapján tisztítóberendezés alkalmazása nélkül vezetik be a szennyvizet a mosoni Duna-ágba. Rendes körülmények között ezeknek a szennyvizeknek az oxigénfogyasztása a befogadó mosoni Duna-ágban a halakra káros szennyeződést nem okoz, mert az oxigénfogyasztás a befogadó vízben a megengedett literenkénti 15 mg-ot nem éri el. 1966. június 3-án és 4-én a mosoni Duna-ágat az alperesi szennyvizek bevezetésének helyétől lefelé és felfelé sötétvörös színű, szeszes erjedésre emlékeztető szagú szennyvíz lepte el, s ugyanakkor a halak nagy mennyiségben elpusztultak. Az történt ugyanis, hogy a Duna áradása a mosoni Duna-ág vizét egy ideig visszafelé nyomta, majd annak lefolyását megállította, ezért az alperesektől származó szennyvíz a befogadó mosoni Duna-ágban nem hígult kellően, az öntisztulás lecsökkent, sőt a szennyeződés annyira feldúsult, hogy a befogadó víz oxigénfogyasztása a megengedett literenkénti 15 mg-ot jelentősen meghaladta, a szenny vízlevezető csatorna nyílásánál literenként 259,17 mg, az alatt 400 m-re 141,84 mg, a Rába torkolatánál 52,02 mg volt, márpedig ez az utóbbi oxigénfogyasztás is elegendő a halak pusztulásának előidézésére. Egyébként az adott körülmények között bármelyik alperestől származó szennyvíz egymagában is halpusztulást okozott volna. A megyei halászati felügyelő becslése szerint a szennyvíz által ilyen módon okozott kár a halakban összesen 36 q-ra tehető, ebből l/3 rész nemeshal, 2/3 rész az olcsóbb fehérhal fajta. Az előbbinek 18—28 Ft/kg, az utóbbinak 6—12 Ft/kg az ára. A mosoni Duna-ágnak szóban forgó szakasza halászati szempontból 2/s részben a felperes, 1/3 részben a Magyar Országos Horgász Szövetség érdekeltségébe tartozik. A felperes a keresetében 16 q II. osztályú fehérhal (10 Ft/kg) és a 8 q I. osztályú nemeshal (20 Ft/kg) ellenértéke fejében összesen 32 000 Ft kártérítés fizetésére kérte kötelezni előbb csak az I. r. alperest, de a későbbiek során keresetét kiterjesztette a II. r. alperesre is. Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adva az I. r. alperest 24 200 Ft, a II. r. alperest pedig 3000 Ft és ezen összegek után a kereset beadásától járó évi 5%-os kamat megfizetésére kötelezte, s az ezt meghaladó keresetet elutasította. 166