Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

§-a alapján keresetváltoztatásnak minősül, — amelynek a másodfokú eljárásban nincs helye. Lényeges eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a felperest a Pp. 3. §-ában foglaltaknak megfelelően nem oktatta ki jogainak helyes gyakorlására és kártérítési igénye érvényesítésének lehetőségére. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét — a 4000 Ft-os marasztalást tartalmazó, nem fellebbezett részét meghaladóan — hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasította. [Budapesti Fővárosi Bíróság 53. Pf. 28 536/1966. sz., BH 1967/5. sz. 5291.] f) Jótállás 92. XXX. számú polgári elvi döntés (BH 1966/2. sz. — L. 100. sorszám alatt.) 93. Jótállást vállaló kártérítési felelőssége (Ptk. 248. §). (Legf. Bír. Pf. III. 20 680/1965. sz., BH 1966/3. sz. 4792. sz. — L. 94. sorszám alatt.) 94. Kártérítés hibás teljesítés miatt, jótállás alapján (Ptk. 248., 306., 307, Áz elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes által 1963 tavaszán leszállított Ma—40-es öntöző gépcsoport az üzembehelyezést követően egymás után többször meghibásodott, az esetenkénti javítással a szerkezeti hibában szenvedő gépet rendeltetésszerű használatra nem lehetett alkalmassá tenni. A gépcsoportnak ez az állapota a felperesnél azzal a következménnyel járt, hogy a szőlőiskola vízszükségletét nem tudta biztosítani, s ezért a gyökeres szőlővesszők egy részének minősége gyengébb volt. A felperes az 1963. évben 61 560 Ft-tal, az 1964. évben 277 772 Ft-tal károsodott. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a hibás teljesítéssel okozott kár megtérítéseként az alperest 339 332 Ft fizetésére kötelezte. Az alperesnek a kártérítési igény elkésetten történt érvényesítését vitató fellebbezése alaptalan. Az alperes a szivattyú gépcsoportra 6 hónapi időtartamra, ezen belül 1000 üzemórára jótállást vállalt. A felperes a jótállás alapján követelheti a hibás teljesítés folytán elszenvedett kárának megtérítését is [Ptk. 307. § (1) bek.], mert a felek megállapodása e tekintetben nem tartalmazott kizáró rendelkezést. A jótállás fogalmából, jellegéből és funkciójából, nemkülönben a Ptk. 248. §-ában foglalt rendelkezésből következik, hogy a felperes a jótálláson alapuló kártérítési igényét érvényesítő nyilatkozatát a jótállási időtartam alatt bármikor megtehette. A fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes kártérítési igényét a jótállási időn belül bejelentette. A felek ugyanis a jótállási időt két esetben meghosszabbították, és az 1964. május 3-ig tartott, amikor is nyilvánvalóvá vált a gépcsoport 235