Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

kilátásba helyezésével, illetőleg alkalmazásával megelőző hatás kifejtése, a helyes magatartásra való nevelés. Ebből következik, hogy nem lehet helyes az olyan ítélkezési gyakorlat, amely akár azért, mert elerőtleníti a jogintézményt, akár pedig azért, mert túlzott követelményeket támaszt, nem alkalmas a tudatalakításra, nevelésre. Mindez tehát a megfelelően differenciált ítélkezést teszi szükségessé. Szerződés érvénytelensége esetén az állam javára marasztalásra — az uzsorás szerződés esetétől eltekintve — akkor kerülhet sor, ha az a szerződő fél, akinek a szolgáltatás visszajárna, illetőleg aki a szolgáltatást már visszakapta, a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdésében meghatározott súlyosan felróható magatartást tanúsította. A szankció alkalmazásához tehát a szerződés érvénytelenségét eredményező tényállás egymagában nem elegendő. Az állam javára marasztalás azok ellen indokolt, akik az ügyletkötésnél a szocialista jog és erkölcs szabályaival súlyos megítélés alá eső magatartásukkal helyezkednek szembe. A jogalap nélkül gazdagodótól visszajáró gazdagodást is akkor lehet a Ptk. 361. §-ának (3) bekezdése alapján az állam javára megítélni, ha az, akinek részére a gazdagodást vissza kellene téríteni, a másik fél gazdagodását tilos vagy a szocialista együttélés elveivel ellentétes magatartásával maga idézte elő. A szóban forgó szankció helyes alkalmazásához igen körültekintő eljárásra van szükség* Fel kell mérni az eset összes körülményeit: az ügy jellegét és társadalmi hátterét, azt a hatást, amelyet az ügy az általa érintett társadalmi viszonyokra kifejthet, a szerződéskötés körülményeit, a jogsértő magatartás felróhatóságának súlyát, a jogsértő személyi, családi és vagyoni viszonyait s általában mindazt, aminek számbavételére a megnyugtató döntéshez, az egyéni és társadalmi neveléshez szükség van. A magatartás felróhatóságának megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a szocialista együttélés követelményei is állandóan növekednek. Helytelen eredményre vezetne a fejlődés alacsonyabb fokán tanúsított magatartásoknak a későbbi, fejlettebb társadalmi felfogás alapján való megítélése. Az említetteket kell szem előtt tartani annak az elbírálásánál is, hogy — ha indokolt az állam javára marasztalás — a szolgáltatásnak, illetőleg gazdagodásnak milyen mértékű elvonásával lehet a kívánt célt elérni. Ha viszont a szankció alkalmazásának feltételei fennállanak, az állam javára marasztalás mellőzése sértené az intézmény jogpolitikai célját. Az állam javára marasztalás nem lépheti túl a szerződés érvénytelenségéhez, illetőleg a jogalap nélküli gazdagodáshoz fűződő általános jogkövetkezmények kereteit. E szankció alkalmazására a Ptk. 202. §-a és 237. §-a alapján — az egyéb feltételek megléte esetében is — csak akkor kerülhet sor, ha legalábbis az egyik fél (akár ténylegesen, akár beszámítás útján) már teljesített, tehát van visszajáró szolgáltatás. Ha teljesítés egyik fél részéről sem történt, az állam javára marasztalás nem jöhet szóba, mert érvénytelen szerződés teljesítését az állam javára marasztalás útján sem lehet kikényszeríteni. A Ptk. 202. §-a és 237. §-a szerződés érvénytelensége esetében teszi kötelezővé, illetőleg lehetővé az állam javára marasztalást. Ebből következik, hogy a szankció alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha szerződés egyáltalán létrejött. Ha szerződés nem jött létre (pl. a szerződéskötési ajánlat elfogadá225