Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

5%-ot meghaladó részében semmisek, hanem arról, hogy a szerződés érvénytelen, mert általában a szocialista együttélés követelményeibe ütközik. Ilyen esetekben pedig nem kerülhet sor a Ptk. 232. §-a (3) bekezdésének alkalmazására, hanem a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján a szerződés semmisségét kell megállapítani. A szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén pedig az állam javára marasztalásra — uzsorás szerződés esetét kivéve — csak akkor kerülhet sor, ha az a szerződő fél, akinek a szolgáltatás visszajárna, a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdésében meghatározott súlyosan felróható magatartást tanúsított. Az adott esetben az elsőfokú bíróság helyesen döntött akkor, amikor egyrészt megállapította, hogy az örökhagyó és az alperesek szerződései érvénytelenek, továbbá akkor is, amikor alkalmazhatónak találta a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, s az ügyész indítványának megfelelően a visszajáró szolgáltatás egy részét az állam javára ítélte meg. Az örökhagyónak az a magatartása, hogy évi 60%-os kamat kikötése mellett adott kölcsönöket, súlyosan felróható. Tény, hogy az adott per felperese az örökhagyónak (a szerződést kötőnek) az esetleges örököse. Mégis miután a szerződést kötő a már írt súlyos módon helyezkedett szembe a szocialista jog és erkölcs szabályaival, helyes és szükséges volt a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezés alkalmazása. De helyesen döntött az elsőfokú bíróság az állam javára történő marasztalás összegszerűségét illetően is, amikor a kölcsönvett összegnek mintegy egyharmadát ítélte meg az állam javára. Döntésénél figyelemmel volt arra, hogy az egyik fél számára se eredményezzen méltánytalanságot, s ugyanakkor döntésével elősegítse az egyéni és a társadalmi nevelést is. A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. fP. törv. III. 20 947/1965. sz., BH 1966/6. sz. 4904.] 85. Szerződés megtámadási jog (Ptk. 201. §) [P. törv. IV. 21 379.] 1964. sz., BH 1966/5. sz. 4874. — L. 86. sorszám alatt.] 86. A szerződés megtámadási jogának megszűnése (Ptk. 184., 201. és 236. §). A felperes újsághirdetést tett közzé, amely szerint nála nagyobb mennyiségű „tetőre való nád" van. Az újsághirdetés alapján 1963. november 9-én megjelent a felperesnél az alperesi mezőgazdasági termelőszövetkezet alkalmazottja, aki magával vitte az alperes körbélyegzőjét is, és megállapodtak abban, hogy az eladó leköti a nála levő összes — kb. 2500 kéve — nádat és az alperes megbízottja az alperes részére megvásárolja azt 6,50 Ft-ért kévénként. Azt is tartalmazza a szerződés, hogy ha a nád több 2500 kévénél, az alperes a többletre is igényt tart 5000 kévéig. Az alperes 1963. november 12-én elszállított 1200 kéve nádat. Táviratban 1963. november 14-én azt közölte a felperessel, hogy a nád neki nem felel meg, ennek ellenére az 1200 kéve árát utánvéttel postán kifizeti, a többi nád értékesítésére a felperest feljogosítja. 121