Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

Ugyancsak 1963. november 14-én levelet intézett az alperes a felpereshez, amelyet az alperesi termelőszövetkezet nevében az elnök írt alá. E levélben értesítette az alperes a felperest, hogy a tetőfedő szakemberek megállapítása szerint a nád tetőfedésre nem alkalmas, ezért a nádvétel „részleges visszavonását eszközöljük." Az 1200 kéve nád ellenértékét az OTP-n keresztül ígérte kifizetni, és kérte, hogy a felperes a levélhez mellékelt kiadási jegyzéket töltse ki, írja alá és postafordultával küldje el. A felperes a meghagyásnak eleget tett, az alperes azonban a 7800 Ft vételárat nem fizette meg. Ezért a felperes pert indított, és a keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 7800 Ft, annak a keresetlevél beadásából járó évi 5% kamata és a perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján a szerződést megtámadhatónak találta, mert a felperes által közzétett újsághirdetés okozta az alperes tévedését, ennek következtében vásárolta meg a tetőfedésre alkalmatlan nádat. Erre való tekintettel a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint az alperes 1963. november 14-én táviratban és ugyanazon a napon levélben közölt ahhoz a nyilatkozatához, hogy a leszállított 1200 kéve nádat megtartja és a nád árát kifizeti, elvileg kötve volna, s e nyilatkozatának megtámadására tévedés címén már nem volt mód. Ennek ellenére a kereset nem tekinthető alaposnak. A Ptk. 184. §-a értelmében a szövetkezeti tulajdon védelme az állampolgároknak és a szövetkezeti tagoknak is alapvető kötelességük. E törvényes rendelkezés azt jelenti, hogy az alperesi termelőszövetkezet kárára az alperes nem teljesíthet olyan kifizetést, amely értéktelen és az alperes által tetőfedésre használhatatlan nád értékét egyenlítené ki, mert ebből a termelőszövetkezetet csak károsodás érné. Az alperesnek e törvényi paranccsal szemben tett ügyleti nyilatkozata az említett jogszabályba, illetőleg a szocialista együttműködés követelményeibe ütközik, mert a felperes nyilvánvalóan olyan nádat adott el, amely értéktelen. Ez a szerződés pedig a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis, a semmis szerződés alapján pedig a felperes nem származtathat magának jogokat. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helytálló a másodfokú bíróságnak az az ítéleti megállapítása, hogy az alperesnek az 1963. november 14-én táviratban és levélben tett nyilatkozatai után nincs megtámadási joga, mert a Ptk. 236. §-ának (4) bekezdése értelmében a megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után teljesít, a szerződést írásban megerősíti, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond. A szóban forgó ügylet a per adatai alapján nem minősül olyan ügyletnek, amelynek létrejöttéhez a Ptk. 215. §-a értelmében harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás lett volna szükséges. Ehhez képest, amikor a szövetkezet vezetősége a saját tévedését már felismerte, nevezetesen azt, hogy a nád tetőfedésre alkalmatlan, mégis elküldötte az ismertetett nyilatkozatokat, a megtámadás jogosultságát elvesztette. 122