Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

amennyiben a felperes igazolja jogosultságát, a kölcsönt hajlandók részére azonnal visszafizetni. A perben fellépett ügyész indítványozta, hogy miután a kölcsönszerződés — megítélése szerint — uzsorás jellegű, a bíróság az alpereseket az állam javára kötelezze a 4000 Ft és annak kamatai fizetésére. A felperes időközben pert indított a jelen per III. r. alperese ellen is. Keresetében előadta, hogy nevezett az örökhagyótól 4000 Ft kölcsönt vett fel, amelyet az örökhagyó még életében reá engedményezett. Kérte, hogy bíróság kötelezze a III. r. alperest a kölcsönadott 4000 Ft-nak és kamatainak visszafizetésére. A III. r. alperes is beismerte a kölcsön felvételét, előadta, hogy kamat fejében az örökhagyónak eddig 300 Ft-ot fizetett vissza. Az elsőfokú bíróság a két pert egyesítette. Az elsőfokú bíróság az I—III. r. alpereseket ítéletében arra kötelezte, hogy a kölcsönösszeget és annak kamatait részben a felperesnek, részben pedig az államnak fizessék meg. A másodfokú bíróság — a felperes fellebbezése folytán — az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, s az állam javára való marasztalást mellőzte. Az ítéletek ellen emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság ítéletét a Ptk. 232. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre alapította, amely szerint eltérő jogszabály hiányában a kamat kikötése az évi 5%-ot meghaladó részében semmis. Ítéletének indokolása szerint ugyanis az örökhagyó és az alperesek által kötött szerződés uzsorás szerződésnek a „rászorultság" megállapíthatása hiányában nem tekinthető. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg azt, hogy a jelen esetben nincs szó uzsorás szerződésről. Tévedett azonban — és ezáltal törvényt sértett — a másodfokú bíróság akkor, amikor a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében és ennek megfelelően a Ptk. 237. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket alkalmazhatóknak nem találta. A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint: semmis az a szerződés, amely a jogszabályba ütközik, vagy amelyet a jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha nyilvánvalóan a dolgozó nép érdekeibe vagy a szocialista együttélés követelményeibe ütközik. A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése értelmében viszont érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell viszszaállítani, a bíróság azonban az ügyész indítványára az állam javára ítélheti meg azt a szolgáltatást, amely a tiltott, a dolgozó nép érdekeibe vagy a szocialista együttélés követelményeibe ütköző szerződést kötő, a megtévesztő vagy jogtalanul fenyegető, továbbá az egyébként csalárd •módon eljáró félnek járna vissza. Az örökhagyó által kikötött kamat a megengedett évi 5%-ot meghaladja, méghozzá olyan rendkívüli módon, hogy a kikötött kamat évi 60%-nak felel meg. A szerződés tehát a szocialista együttélés követelményeibe ütközik. Az adott ügyben ezért nem egyszerűen arról van szó, hogy az örökhagyó szerződései csupán a kikötött kamatnak az évi 120