Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

A felperes keresetében az alperes birtokába került felszerelési tárgyak fejében 12 807,38 Ft összegű használati díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és az alperest a birtokában levő 24 db vaságy kiadására kötelezte. Álláspontja szerint a peres felek közötti jogügylet haszonkölcsönnek minősül, ezért a használati díj vonatkozásában előterjesztett kereseti kérelem megalapozatlan. A felperes fellebbezése részben alapos. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a peres felek között létrejött jogügyletet haszonkölcsönnek minősítette. A Ptk. 200. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint — az adott esetre nem alkalmazható kivételektől eltekintve — a szocialista szervezetek között az ingyenes szolgáltatásra irányuló szerződés semmis. A peres felek valóságos akarata azonban — a megállapított tényállás szerint — nem is haszonkölcsön szerződés létrehozására, hanem adásvételi szerződés megkötésére irányult. A felperes a vétel tárgyául szolgáló ingóságokat az adásvételi szerződés megkötésének a reményében adta át az alperesnek. A szerződés azonban a peres felek között ténylegesen nem jött létre, mert a vételárban nem tudtak megegyezni. Az alperes tehát birtokában tartott felszerelési tárgyakat köteles a felperesnek viszszaadni. Tekintettel arra, hogy e tárgyakat az alperes használta is a vételi ügylet megkötésének reményében, a használati időre használati díjat köteles fizetni a felperes részére. A használat folytán bizonyos értékcsökkenés következett be, de a felszerelési tárgyak már használt állapotban voltak, és azokat a tényleges használatból a felperes ki is vonta. E körülményekre, valamint a használat rövidebb idejéből következő értékcsökkenés kisebb fokára is tekintettel a megyei bíróság a használati díj összegét ágyanként havi 10 Ft-ban állapította meg. [Veszprémi Megyei Bíróság Pf. II. 20 970/1965. sz., BH 1966/4. sz. 4833.] 84. Uzsorásnak nem tekinthető, de a szocialista együttélés követelményeibe ütköző semmis kölcsönszerződés esetén is helye van az állam javára marasztalásnak [Ptk. 200. § (2) bek., 237. § (1) bek.]. Az I. r. alperes 1960. június 25-én 2000 Ft-ot, a II. r. alperes 1960. október 3-án ugyancsak 2000 Ft-ot házépítés céljára, míg a III. r. alperes 1960. november 17-én motorkerékpár vásárlásra 4000 Ft-ot kért, és kapott kölcsön az örökhagyótól. A kölcsönadó mindegyik esetben kikötötte, hogy az alperesek havonta minden 1000 Ft után 50 Ft kamatot kötelesek fizetni. Kamat fejében az I—II. r. alperesek 400—400 Ft-ot, míg a III. r. alperes 300 Ft-ot fizettek már ki a kölcsönadónak. A felperes keresetében előadta, hogy ő az örökös, az örökhagyó követelései tehát őt illetik, és kérte, hogy a bíróság az I—II. r. alperest kötelezze a kölcsönvett 4000 Ft, valamint annak 1960. januárjától járó törvényes kamatai fizetésére. A per során az I—II. r. alperesek beismerték, hogy az örökhagyótól összesen 4000 Ft-ot kölcsön vettek. Előadták azt is, hogy ezt az összeget házépítés céljára kérték kölcsön, továbbá, hogy 1000 Ft-onként havi 50 Ft kamatot kért és kapott életében az örökhagyó. Végül előadták, hogy 119