Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

nítási összeget 190 000 Ft-ban határozta meg beköltözhető állapotban. Mivel a II. r. alperes cserelakást igényelt, s az ő lakrészének a hányadértéke 54 334 Ft volt, ebből került lakottság címén levonásra 40%. Az ezt kitevő összeget, 21 734 Ft-ot levonták a 190 000 Ft-ból, s így az egyezségben úgy állapodtak meg a peres felek, hogy az I. r. alperes 168 266 Ft kártalanítást fizet, amelyből a tulajdoni hányadnak megfelelően a felperes 160 123 Ft-ot, a II. r. alperes pedig 8143 Ft-ot kap kézhez. Az I. r. alperes az egyezség szerinti kártalanítást a volt tulajdonosoknak kifizette, és a II. r. alperes cserelakást is kapott. A felperes keresetében 8143 Ft fizetésére kérte az alpereseket kötelezni annak az alapján, hogy a II. r. alperessel történt megállapodásuk folytán a II. r. alperes kezéhez fizetett kártalanítás is őt illette volna. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy a volt tulajdonostársaknak az egyezségben megállapított teljes kártalanítási összeget kifizette. A II. r. alperes jogi tévedés miatt kérte a felperessel kötött megállapodás hatálytalanítását. Az elsőfokú bíróság ítéletében a II. r. alperest 500 Ft fizetésére kötelezte. Ezt meghaladó keresetével a felperest elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, s a II. r. alperessel szembeni marasztalási összeget 8143 Ft-ra emelte fel. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. Helyes a másodfokú bíróság ítéletének az a jogi okfejtése, hogy a felperes és a II. r. alperes közötti pervitát a Ptk.-nak a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezései, valamint a Legfelsőbb Bíróság 824. sz. polgári kollégiumi állásfoglalásában foglalt jogszabály értelmezés szerint kell eldönteni. Ez utóbbi állásfoglalás azt is kimondja, hogy a saját bennlakása folytán előállt értékcsökkenés következményeit a bennlakónak teljes egészében csak akkor kell viselnie, ha méltánylandó körülmények mást nem indokolnak. Továbbá azt is kimondja, hogy olyan helyzetet semmi esetre sem szabad létesíteni, hogy a bennlakó tulajdonostárs az értékből egyáltalán ne, vagy kirívóan aránytalanul részesüljön. A felperes és a II. r. alperes testvérek. Mint tulajdonostársak a házukat megosztva akként használták, hogy a II. r. alperes a tulajdoni hányadánál lényegesen nagyobb részt birtokolt. A közös tulajdon birtoklásának és használatának e peren kívüli megállapodással történt rendezésénél a célszerűségi szempontok mellett nyilvánvalóan nagy szerepe volt a testvéri jóviszonynak is. A tulajdoni arányt meghaladó többletért a felperes nem kért használati ellenértéket. A kisajátítást megelőzően a II. r. alperes jóhiszeműen használhatta ellenérték nélkül a személyes szükségletét meg nem haladó lakásrészt. A kisajátítási kártalanítás során a II. r. alperes jogos lakásigényét meg nem haladó cserelakást kapott, s ezenkívül kapta a saját tulajdoni illetőségének megfelelő kártalanítási hányadot is. A másodfokú bíróság ítélete azzal a következménnyel járna, hogy a II. r. alperes tulajdoni illetősége fejében a kártalanítási öszszegből semmit sem kapna. A felperes és a II. r. alperes közös tulajdonát a kisajátítás megszüntette. A kisajátító a kártalanítási kötelességének eleget tett. A kártala207