Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

nítási összeg feletti vita a volt tulajdonostársak közt ezek után lényegében a közös tulajdon megszűnése nyomán befolyt vételár feletti vita. A 824. sz. polgári kollégiumi állásfoglalás már idézett tartalmának tehát megfelelő tényállás mellett érvényesülnie kell. így pedig a lakottság folytán fennálló értékcsökkenés a közeli rokoni kapcsolatnál és az addig egyetértően létesített helyzetnél fogva nem járhat azzal az eredménynyel, hogy a II. r. alperes csak egy másik lakáshoz jusson és tulajdoni illetőségének ellenértékétől teljes egészében elessék. A fenti méltánylandó körülmények azt indokolják, hogy a lakottság folytán előállt értékcsökkenés következményeit — habár kisebb részben, de — a felperes is viselje, így tulajdoni hányadának a kisajátítása után a II. r. alperes is részesüljön bizonyos kártalanításban. A körülmények mérlegelése után a Legfelsőbb Bíróság mindkét fél méltánylandó érdekeit és a 824. sz. polgári kollégiumi állásfoglalást figyelembe véve azt látta a legarányosabb megoldásnak, ha a II. r. alperes a kapott cserelakás mint bérlemény figyelembevételével a 8143 Ft kártalanítási összegből 4000 Ft-ot megfizet a kiköltözést vállaló felperesnek, a többit pedig megtartja. A pernyerés-vesztés aránya mellett a 824. sz. állásfoglalás VIII/gj pontjában foglaltakat is figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság úgy rendelkezett, hogy a felperes és a II. r. alperes a per során felmerült saját költségeiket maguk viseljék. [P. törv. I. 20 302/1967. sz., BH 1967/9. sz. 5436.] 76. A termelőszövetkezeti tag által háztáji földként visszatartott belterületi ingatlan kisajátítása esetén a kártalanítási összeg a tulajdonos tsz-tagot illeti [Tsz. tvr. 20. §, Vr. 65. §, 1965. évi 15. sz. tvr. 17—18. §, 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 68. ]. [P. törv. III/B. 21 070/1966. sz., BH 1967/6. sz. 5340. — L. 416. sorszám alatt] 77. Kisajátítási kártalanítási eljárásban nem tekinthető egyezségkötő félnek az, akinek a tulajdonjogra vonatkozó széljegyzése a telekkönyvben szerepel ugyan, s a tárgyaláson jelen is volt, de vele közvetlenül nem tárgyaltak, és ő nyilatkozatot nem tett (1965. évi 15. sz. tvr. 14. és 17. §-a). A városi tanács vb igazgatási osztálya lakás építéséhez szükséges terület céljára több ingatlan kisajátítását rendelte el, köztük az özv. S. K.né telekkönyvi tulajdonában levő 69,8 D-öl nagyságú házasingatlant. A városi tanács vb igazgatási osztályán 1966. május 12-én tartott tárgyalásra mint tulajdonost özv. S. K.-nét is megidézték, aki ott bejelentette, hogy ingatlanának l/6 részét már előzőleg eladta Cs. M.-nek és feleségének, így a kártalanítási összeg y4 része őket illeti. A kisajátító a telekért D-ölenként 100 Ft, összesen 6980 Ft, a felépítményért pedig — a lakottságra is figyelemmel — 156 870 Ft kártalanítást ajánlott fel. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a tárgyaláson — idézés nélkül — Cs. M. is jelen volt, bejelentette, hogy cserelakásra igényt tart, a jegyzőkönyvet azonban egyedül S. K.-né írta alá, s az e részben azt a megállapítást tartalmazza, hogy a tulajdonos a telekkártalanítást nem fo108