Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

bekezdését is, amely szerint a kisajátított ingatlanért értékének megfelelő kártalanítás jár. A szakértő által alkalmazott irányár nagyüzemi gazdasági épületek vonatkozásában tartalmaz adatokat. Nem kétséges, hogy adott esetben nem nagyüzemi gazdaságról van szó. A járásbíróság rendelkezésére állott a felperes kereseti tényállítása, továbbá a szakértő véleménye, amelyek egymástól lényegesen eltértek, ennek ellenére meg sem kísérelte annak felderítését, hogy a szóban forgó kút valóságos újraelőállítási költsége mennyi, az avulás figyelembevételével mennyi a valóságos értéke. Az így megállapított értéket is felül kellett volna vizsgálni a kiemelt szempontokra tekintettel, mert az idézett 62. § (4) bekezdése értelmében még az így kiszámított érték sem köti a bíróságot. A Legfelsőbb Bíróság a kútra vonatkozóan a kártalanítási összeget megállapítani nem tudta, mert elegendő adat nem állt rendelkezésre, ezért az elsőfokú bíróságot e kérdésben, a megjelölt körben, új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [P. törv. III/B. 20 012/1967. sz., BH 1967/9. sz. 5433.] 73. Kisajátítási kártalanítás körében ingatlan értékcsökkenésénél irányadó szempontok [Ptk. 172. §, 1965. évi 15. sz. tvr. 2. és 13. §, 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 44. §]. A felperes tulajdonában állott egy 38 D-öl területű házingatlan és egy 95 D-öl területű közös udvar fele része. A járási tanács vb igazgatási osztálya az alperes kérelmére út-korszerűsítés céljára a közös udvarból 28 D-ölet kisajátított. A kisajátított területért az alperes kártalanítást nem ajánlott fel. A felperes a határozat ellen fellebbezéssel, majd panasszal élt. A megyei tanács vb igazgatási osztálya a felperes panaszát elutasította, és kártalanítási igényének érvényesítésével bírósági eljárásra utasította. A járásbíróság a felperes keresetének részben helyt adott, és az alperest 5280 Ft megfizetésére kötelezte. A telek értékét D-ölenként 10 Ft-ban állapította meg, az értékcsökkenés vonatkozásában a szakértői véleményt elfogadta. A megyei bíróság helyszíni szemlét tartott, és újabb szakértői véleményt szerzett be. Ez alapon az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a marasztalás összegét 12 783 Ft-ra felemelte. Az eljárt bíróságok ítélete ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás nem alapos. Helyesen mutat rá a törvényességi óvás arra, hogy értékveszteség címén kártalanítás megállapításának a 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 44. §-a alapján van helye. E jogszabály szerint értékveszteségen az ingatlan egy részének kisajátítása esetében a visszamaradt ingatlan értékének csökkenését kell érteni. A Ptk. 172. §-a értelmében a kisajátított ingatlanért értékének megfelelő kártalanítás jár. Hasonló módon rendelkezik az 1965. évi 15. sz. tvr. 13. §-ának (1) bekezdése is. Az utóbbi jogszabály 2. §-a azt rendeli, hogy e törvényerejű rendelet rendelkezéseit a társadalmi és az egyéni érdek összhangjának érvényrejuttatásával kell értelmezni és alkalmazni. 103