Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

Mindezekből a jogszabályokból az következik — a jogszabályok közelebbi iránymutatásának hiányában —, hogy az értékveszteséget úgy kell megállapítani, hogy a kisajátítással érintett ingatlan tulajdonosa teljes kártalanításban részesüljön. Ha az ingatlan egy részének kisajátítása esetén a kisajátított ingatlanrész után megállapítható kártalanítási összeg nem nyújt teljes kártalanítást, mert a visszamaradt ingatlanrészen értékcsökkenés következett be, akkor az összes körülmények gondos mérlegelésével értékcsökkenés címén olyan összeget kell megállapítani, amely a kisajátítással érintett tulajdonos teljes kártalanítására alkalmas. Az értékcsökkenés megállapítása számos tényező figyelembevételét teszi szükségessé. Az értékcsökkenés az ingatlan objektív értékét, az irányárak alapján megállapítható értékét is befolyásolhatja, befolyásolhatja a forgalmi értéket, az ingatlan használhatóságát. Az utóbbi körülménynél — bár a szubjektív tényezők a kártalanítás megállapításánál nem vehetők fogyelembe — nem hagyható figyelmen kívül, hogy adott esetben egy családi háznál a család életformájára, megszokott életmódjára, ilyen értelemben objektíve a lakás használhatóságára a kisajátítás nem járt-e hátrányos következményekkel. Mindezek a felvetett szempontok nyilvánvalóvá teszik, hogy az értékcsökkenés megállapítása egyrészt műszaki, másrészt ingatlanforgalmi kérdés, de az általános élettapasztalat is fokmérője. Az ingatlant megtekintette az elsőfokú eljárásban meghallgatott T. J. ingatlanforgalmi szakértő, aki az ingatlan értékcsökkenését az 50 000 F-ban megállapított forgalmi érték 10%-ában határozta meg. A másodfokú bíróság meghallgatta G. J. igazságügyi szakértőt, aki kizárólag a lakóépület vonatkozásában megállapított irányárakra vetítve 12 643 F-ban állapította meg az értékcsökkenést, ami az ingatlan teljes, mintegy 130 000 Ft-ban megállapított értékének megközelítően ugyancsak a 10%-a. A másodfokú bíróság helyszíni szemlét tartott. A helyszíni szemle során felvett jegyzőkönyv részletesen és körültekintően rögzíti azokat a körülményeket, amelyek a kisajátítási eljárás után a perbeli ingatlannál kialakultak. E jegyzőkönyvben rögzített és a szakértői véleményekben megállapított tények közül kiemeli a Legfőbb Bíróság azt a körülményt, hogy a telek hátsó részén létesült az új aszfalt út. Ennek az útnak a megépítése céljából történt a kisajátítás. Az út szintje a telek szintjénél lényegesen magasabb, 1,5—2 m-ig terjed. A műút szélén meredek levágás van, amely a felperes telke irányában támfalszerűen van kiképezve. A műút annyira közel került a felperesi épületekhez, hogy a nyári konyha és a támfal között a távolság kp. 50 cm. A korábbi út nem volt ilyen széles, szintje mélyebben feküdt, a telekkel egy magasságban volt. Az új út létesítésével szélesítették az utat, emelték a szintjét, ezáltal került a perbeli lakóház az új út szintjénél lényegesen mélyebbre. Az a körülmény, hogy a már eredetileg is kis terjedelmű közös udvarból kisajátítás történt, a közös udvar használhatóságát nagymértékben csökkentette, de csökkentette a lakóház használhatóságát is. A lakóházak, családi otthonok rendeltetése az is, hogy a dolgozó embereknek munkájuk után nyugalomra és pihenésre lehetőséget biztosítsanak. Nyilván104