Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)
72. Lakó- és gazdasági épület kisajátításánál a telken levő kút fejében járó kártalanítási összeg megállapítása [1965. évi 15. sz. tvr. 2. §, 13. § (1) bek., 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 43. §, 62. § (4) bek., 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 25. §]. A városi tanács vb igazgatási osztálya 1965. szeptember 26-án kelt határozatával kisajátította a felpereseknek különböző telek jegyzőkönyvekben több helyrajzi szám alatt felvett beépített beltelki ingatlanait. A felperesek a felajánlott kártalanítást nem fogadták el, keresetükben mind a telek, mind az épületek után magasabb összegű kártalanítás megállapítását kérték. A kereset 10. tételében a 20 folyóméter ásott kút ellenértéke címén a felperesek 4000 Ft kártalanítás megállapítását kérték. A járásbíróság a perben szakértőt rendelt ki. A szakértő részletesen értékelte a telkeket és a rajta levő építményeket. Megállapítása szerint a telek részlegesen közműves, mivel a tulajdonosok a vizet és a gázt a telekre bevezették. Van a telken egy betonkávával, tetővel ellátott, betongyűrűből épült 20 folyóméter mélységű 80 cm átmérőjű kút is. A szakértő a kút értékét az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 7. sz. méllékletének 169. tétele alapján folyóméterenként 1700 Ft-ban állapította meg és 50%-os avulási érték levonásával 17 000 Ft kártalanítás megítélését javasolta. A járásbíróság a kártalanítást a szakértő véleménye alapján állapította meg, a szakértői értékelést a kútra vonatkozóan is elfogadta. A járásbíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A jogerős ítéletnek a kút fejében megállapított kártalanításra vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 43. §-a úgy rendelkezik, hogy a lakó- és gazdasági épületek értékének meghatározásához meg kell állapítani az újraelőállítási költséget, és azt csökkenteni kell az épület műszaki állapotát és élettartamától függő avulását kifejező tényezővel, az így kiszámított értéket kell az épület értékét befolyásoló egyéb tényezők alapján módosítani. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 25. §-a értelmében lakóés gazdasági épületek újraelőállításának költségét a rendelet 6. és 7. sz. mellékletében foglalt irányárak alapján kell kiszámítani. Ha valamely épület az irányár-táblázatban nem szerepel, az újraelőállítási költséget a táblázatban szereplő hasonló épület értékéhez történő arányosítással, ha pedig ez nem lehetséges, az érvényes beruházási költségnormák alapján vagy az épület felmérése alapján kiszámított tételes költségvetés útján kell meghatározni. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 62. §-ának (4) bekezdése értelmében az irányárak — ha jogszabály másként nem rendelkezik — a bíróságot nem kötik. A járásbíróság a jogszabályban biztosított lehetőségekkel nem élt. Nem tartotta szem előtt az 1965. évi 15. sz. tvr. 2. §-ában foglalt rendelkezést, mely szerint a törvényerejű rendeletet a társadalmi és egyéni érdek összhangjának ér vényre juttatásával kell értelmezni és alkalmazni. Figyelmen kívül hagyta az idézett törvényerejű rendelet 13. §-ának (1) 102