Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

72. Lakó- és gazdasági épület kisajátításánál a telken levő kút fejé­ben járó kártalanítási összeg megállapítása [1965. évi 15. sz. tvr. 2. §, 13. § (1) bek., 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 43. §, 62. § (4) bek., 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 25. §]. A városi tanács vb igazgatási osztálya 1965. szeptember 26-án kelt határozatával kisajátította a felpereseknek különböző telek jegyzőköny­vekben több helyrajzi szám alatt felvett beépített beltelki ingatlanait. A felperesek a felajánlott kártalanítást nem fogadták el, keresetükben mind a telek, mind az épületek után magasabb összegű kártalanítás meg­állapítását kérték. A kereset 10. tételében a 20 folyóméter ásott kút ellenértéke címén a felperesek 4000 Ft kártalanítás megállapítását kérték. A járásbíróság a perben szakértőt rendelt ki. A szakértő részletesen értékelte a telkeket és a rajta levő építményeket. Megállapítása szerint a telek részlegesen közműves, mivel a tulajdonosok a vizet és a gázt a telekre bevezették. Van a telken egy betonkávával, tetővel ellátott, betongyűrűből épült 20 folyóméter mélységű 80 cm átmérőjű kút is. A szakértő a kút értékét az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 7. sz. méllékletének 169. tétele alapján folyóméterenként 1700 Ft-ban állapí­totta meg és 50%-os avulási érték levonásával 17 000 Ft kártalanítás megítélését javasolta. A járásbíróság a kártalanítást a szakértő véleménye alapján állapí­totta meg, a szakértői értékelést a kútra vonatkozóan is elfogadta. A já­rásbíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. A jogerős ítéletnek a kút fejében megállapított kártalanításra vonat­kozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 43. §-a úgy rendelkezik, hogy a lakó- és gazdasági épületek értékének meghatározásához meg kell állapítani az újraelőállítási költséget, és azt csökkenteni kell az épü­let műszaki állapotát és élettartamától függő avulását kifejező tényező­vel, az így kiszámított értéket kell az épület értékét befolyásoló egyéb tényezők alapján módosítani. Az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 25. §-a értelmében lakó­és gazdasági épületek újraelőállításának költségét a rendelet 6. és 7. sz. mellékletében foglalt irányárak alapján kell kiszámítani. Ha valamely épület az irányár-táblázatban nem szerepel, az újraelőállítási költséget a táblázatban szereplő hasonló épület értékéhez történő arányosítással, ha pedig ez nem lehetséges, az érvényes beruházási költségnormák alapján vagy az épület felmérése alapján kiszámított tételes költségve­tés útján kell meghatározni. A 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. rendelet 62. §-ának (4) bekezdése ér­telmében az irányárak — ha jogszabály másként nem rendelkezik — a bíróságot nem kötik. A járásbíróság a jogszabályban biztosított lehetőségekkel nem élt. Nem tartotta szem előtt az 1965. évi 15. sz. tvr. 2. §-ában foglalt ren­delkezést, mely szerint a törvényerejű rendeletet a társadalmi és egyéni érdek összhangjának ér vényre juttatásával kell értelmezni és alkalmazni. Figyelmen kívül hagyta az idézett törvényerejű rendelet 13. §-ának (1) 102

Next

/
Thumbnails
Contents