Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

fúrású közkútból nyerik, vagy a telek előtt ivóvíz fővezeték van, továbbá ha a villany is be van vezetve. Teljes közművesítésről akkor lehető szó — a melléklethez fűzött megjegyzés 4/c pontja értelmében, — ha a villanyvilágításon túlmenően az ivóvizet a telekre bevezették és szennyvíz-csatornázás van. A perbeli telek az utóbbi feltételek közül csak az első feltételnek felel meg, mert az ivóvíz be van vezetve, de szennyvíz-csatornázás nincs. Nem minősül szennyvíz-csatornázásnak az, ha a telken saját szennyvíz-emésztő gödör van, mert ez csak szükségmegoldás ott, ahol a környék szennyvíz-csatornával nincs ellátva. Mindezekből következik, hogy a perbeli telket csak részlegesen közművesítettnek lehet tekinteni, és a már említett 5. számú melléklet idevonatkozó 30—150 Ft-ig terjedő irányárai alkalmazandók. A 13/1965. (VII. 24.) Korín. sz. rendelet 62. §-ának (4) bekezdése szerint az irányárak — ha jogszabály másként nem rendelkezik — a bíróságot nem kötik. A bíróságnak e törvényben biztosított jogával abban az esetben kell élnie, ha a meghatározott irányárak nem alkalmazhatók minden további nélkül a perbeli esetre, mert az egyes kategóriák közötti átmenet a melléklethez fűzött megjegyzés iránymutatása mellett is olyan változatokat mutathat, amelyeket a valóságos, a dolog értékének megfelelő kártalanítás megállapításánál figyelmen kívül hagyni nem lehet (Ptk. 172. §). Az adott esetben az idézett jogszabály 5. számú melléklete 4/b és 4/c pontja között nyilvánvalóan olyan átmenet van, amely a részleges közművesítésre megállapított irányár felső határának a túllépését is indokolttá teszi. A megjegyzés szerint részleges közművesítésnek minősül, ha a telken villany van, s ha ivóvizet 150 méternél közelebb fekvő közkifolyóról vagy mélyfúrású kútból lehet nyerni, vagy ha a telek előtt ivóvíz fővezeték van. A szóban forgó esetben a telek közművesítése ezt a mértéket lényegesen meghaladja, bár a teljes közművesítés fokát nem éri el. A felperesek vezettették be a vizet és a villanyt, ők létesítették az emésztőgödröt, így az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 21. §-ának (4) bekezdése értelmében ez a körülmény értéknövelő tényezőként figyelembe vehető. A Legfelsőbb Bíróság ezekre a körülményekre tekintettel megállapította, hogy a kisajátított telek csak részlegesen közművesített, de az egyéb értékemelő tényezőkre figyelemmel a meghatározott irányárnál magasabb, D-ölenként 180 Ft kártalanítási összeget állapított meg. A telek 181,4 O-öl térmértékére tekintettel 32 652 Ft értéket képvisel, tehát az elsőfokú bíróság által megállapított kártalanítási összegnél 3628 Fttal kevesebbet, aminek eredményeképpen az egyéb tételek érintetlenül hagyása mellett a teljes kártalanítási összeg 146 770 Ft. Az alperes felajánlott 60 000 Ft-ot, a különbözet 86 770 Ft. A Legfelsőbb Bíróság ehhez képest az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva, a marasztalás összegét leszállította. [Legf. Bír. Pf. III/B. 20 292/1967. sz., BH 1967/9. sz. 5432.] 101