Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966-1967 (Budapest, 1968)

területet sajátítottak ki. A kisajátítás után visszamaradt ingatlan teljesen szabálytalan alakúvá vált. Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította azzal az indokolással, hogy az 1/1965. (VII. 24.) PM-IM sz. rendelet 17. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a 400 D-ölön felüli telekrészért a kártalanítást az irányár alsó határában kell megállapítani, és ezt az összeget a bírósági eljárásban sem lehet felemelni. E szerint pedig a felperest a 400 D-ölet meghaladó 32 D-öl után 320 Ft, a 400 D-öl alatt kisajátított további 26 D-öl után a szakértő véleménye alapján ölenként 90 Ft, 2340 Ft illeti meg. Megilleti tehát a felperest összesen 2660 Ft, ezzel szemben az alperes felajánlott 2900 Ft-ot, s így a felperesnek további kártalanításra jogszerű igénye nincs. Az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A telek értékének megállapításáról az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelet 17. §-a rendelkezik, s ezzel kapcsolatban az (1) bekezdés b) pontja rendezi, hogy amennyiben a kisajátított telek 400 •-ölön felüli nagyságú, ennek értékét miként kell megállapítani. E rendelkezés alkalmazása szempontjából közömbös az, hogy a kisajátítás előtt milyen nagyságú volt a telek, és közömbös az is, hogy milyen nagyságú rész maradt vissza a kisajátítás után a tulajdonosnak. A mérvadó az, hogy hány D-ölet sajátítottak ki. Ha a kisajátított telekrész 400 D-ölet nem halad meg, úgy a 17. § (1) bekezdésének a) pontja alapján, ha pedig 400 D-ölnél nagyobb, úgy ab) pont szerint kell meghatározni a telek értékét és ennek megfelelően a kártalanítás mértékét is. Törvényt sértett tehát az elsőfokú bíróság, amikor az idézett rendelet 17. §-a (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásával állapította meg azt, hogy a felperesnek további kártalanításra nincs igénye. A kisajátított teljes 58 D-öl után megilleti a felperest a telek értékének megfelelő kártalanítás. [P. törv. III/B. 20 003/1967., BH 1967/9. sz. 5430.] 70. Ha a kisajátítás a teleknek csak egy részét érinti, a kártalanítás megállapításánál nem a kisajátított résznek, hanem az egész teleknek az értékéből kell kiindulni [1965. évi 15. sz. tvr. 13. §, 13/1965. (VII. 24.) Korm. sz. r. 42. §, 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. r. 22. §]. A felperesek tulajdonában levő lakóházas ingatlanból kisajátításra került 150 D-öl szőlővel beültetett terület. A felperesek a felajánlott, D-ölenként 75 Ft kártalanítás helyett keresetükben D-ölenként 350 Ft kártalanítást kértek, majd a perben igényüket D-ölenként 300 Ft kártalanításra mérsékelték. A kisajátítás iskola építése céljára történt. A kisajátított ingatlanok a város belterületén fekszenek, nincsenek messze a város központjától, villaszerű épületekkel körülvett környezetben vannak. Ezen a területen a telkek szabadforgalmi ára 250—300 Ft között van. A visszamaradt ingatlanrészen a házat az 1920-as évek elején építették, az építkezéssel egy időben bevezették a villanyt, a vizet és csatornáztak. A házban a XII. r. felperes lakik. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az ingatlan teljesen közművesített, így az 1/1965. (VII. 24.) PM—IM sz. rendelethez tar98