Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

lyére kerülne az építendő új lakás szobája mellé. A felperes által tervezett építkezés tehát az épület eddigi műszaki állapotának jelentős megváltoztatásával járna. Igaz ugyan, hogy a Ptk. 143. §-ának a) pontja a rendes gazdálkodás körét meghaladó ,,kiadások"-hoz kívánja meg a tulajdonostársak egyhangú határozatát s az adott esetben a felperes ezeket a kiadásokat magára vállalta. Ez azonban nem alkalmas arra, hogy a tervezett építkezést kivonja abból a körből, amelyben szükség van a tulajdonostársak egyhangú határozatára. A szóban forgó rendelkezést helyesen úgy kell értelmezni, hogy egyhangú határozatra van szükség a közös tulajdonban levő vagyontárgyat érintő minden olyan rendelkezéshez, amely a rendes gazdálkodás körét meghaladja, éspedig függetlenül attól, hogy az ezzel kapcsolatos költségeket ki viseli. Annak elbírálásánál tehát, hogy egyhangú vagy szótöbbséges határozatra van-e szükség, a rendes gazdálkodás körét meghaladó jelleg az irányadó, nem pedig az, hogy a költségeket ki viseli. Ebből következik, hogy általában egyhangú határozat szükséges minden olyan rendelkezéshez, amely a közös tulajdonban levő vagyontárgy állagát változtatja meg. Nem lehet kétséges, hogy a felperes által tervezett építkezés a közös tulajdonban álló ingatlan állagát érinti, ezért az építkezéshez a tulajdonostársak egyhangú határozata szükséges. A Ptk. 5. S-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a ifijsrám, Jfiffia ,ft „ÍPfliFal való visszaélést, a (2) bekezdés pedig arról rendelkezik, hogy joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a népgazdaság megkárosítására, az állampolgárok zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne. A törvénynek a joggal való visszaélést tiltó rendelkezése általános érvényű, tehát bármilyen jogosultság gyakorlása tekintetében irányadó. Joggal való visszaélésnek minősülhet tehát az is, ha valamelyik tulajdonostárs az egyhangú határozat létrejöttét ellenkezésével meghiúsítja. Ilyen esetben pedig szóbajöhet az ellenkező tulajdonostárs jognyilatkozatának ítélettel való pótlása. A Ptk. 5. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a joggal való visszaélés jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság a fél jognyilatkozatát ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. A jognyilatkozat ítélettel való pótlására tehát csak akkor kerülhet sor, ha ennek a törvényben meghatározott valamennyi feltétele megvan. Azok az esetek, amelyekben a Ptk. 143. §-a a tulajdonostársak egyhangú határozatát kívánja meg, nagyrészt már a jellegüknél fogva olyanok, hogy a jognyilatkozat ítélettel való pótlásának a Ptk. 5. § (3) bekezdésében említett feltételei (joggal való visszaélés, nyomós közérdek vagy különös méltánylást érdemlő magánérdek sérelme, az érdeksérelem más módon való elhárítatlansága) már eleve nem forognak fenn. A jognyilatkozat ítélettel való pótlásának a feltételei nincsenek meg az adott esetben sem. Elsődleges feltétel, hogy a jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadása joggal való visszaélésnek minősüljön, már pedig a felperes részéről tervezett építkezéshez való hozzájárulás megtagadása az adott körülmények között az alperesek részéről joggal való visszaélésnek nem tekinthető. A felperes úgy kíván magának lakást építtetni, hogy ezzel 66