Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

590. Termelői forgalmi adó kivetése jogosságának kérdése mezőgazdasági termelőszövetkezet keretén belül tsz-tagság ideje alatt folytatott műlépkészítői tevékenység után [1957. évi IV. tv. 57. § (1) bek. e) pontja, 11/1961. (IV. 30.) FM sz. r. 7. §]. Az államigazgatási hatóságok a felperest és a termelőszövetkezetet egyetemlegesen kötelezték 16 592 Ft termelői forgalmi adó megfizetésére, a felperesnek a termelőszövetkezet keretén belül tsz-tagságának ideje alatt folytatott műlépkészítői tevékenysége után. A felperes keresete folytán a járásbíróság ítéletével a termelői forgalmi adót kiszabó államigazgatási határozatokat a felperes vonatkozásában hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperes saját számlájára végzett volna ipari tevékenységet, s ebből eredően külön jövedelme származott volna, ami adózás alá esik. A felperes tsz-tag volt, a tsz-tagnak a termelőszövetkezetben végzett munkája után járó díjazás nem esik forgalmi adó alá, az innen kapott jövedelem adózás tárgya nem lehet, a tsz-tag tehát nem adóalany. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A jogszabályok lehetővé teszik, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet melléktevékenységet folytasson, így azt is, hogy műlépkészítő üzemet létesítsen a saját szükségletei fedezésére, valamint a lakosság szükségletének kielégítésére is. [11/1961. (V. 3.) FM sz. rendelet 7. § (1) és (2) bek.] A segédüzem létesítésének célja az, hogy biztosított legyen a termelőszövetkezet részére a különböző szakipari munka elvégzése. Az így létesített műhelyekbe a szakmunkásokat elsősorban a termelőszövetkezet tagjai sorából kell biztosítani, de nincs törvényes akadálya annak sem, hogy a termelőszövetkezet a segédüzem vezetésére vagy az üzemben a munka végzésére volt kisiparost alkalmazzon. Ez utóbb említett lehetőség azonban nem szolgálhat alapul arra, hogy egyes személyek a termelőszövetkezetben kifejtett tevékenységüket olyan előnyök szerzésére használják fel, amelyekre a jogszabályok nem adnak módot. A termelőszövetkezetek melléktevékenységét rendező jogszabályok célja nem az, hogy a volt kisiparosok illetéktelen többletjövedelemhez (adózás alóli mentesítés, társadalombiztosítási szolgáltatások biztosítása, nyugdíjban részesítés stb.) jussanak. A jogszabályalkotó szándékával ellentétes tendenciák érvényesülésének tehát nem lehet teret engedni, és az ilyen törekvések bírói jogsegélyben nem részesíthetők. Ezért a bíróságnak minden esetben a legnagyobb körültekintéssel kell vizsgálnia a tényállást, az eset összes körülményeit, s elmélyülten elemeznie kell a konkrét jogviszonyt. Az adott esetben a felperes termelőszövetkezeti tag volt, és e minőségében dolgozott a termelőszövetkezet műlépkészítő segédüzemében. A felperes a termelőszövetkezet jövedelméből nem a termelőszövetkezeti tagokra érvényes jogszabály alapján részesült. Munkájának ellenértékét nem munkaegységértékben számolták el, hanem a termelőszövetkezet elnökével kötött megállapodás szerint a felperest az általa végzett vállalkozói munka tiszta jövedelmének 70%-a illette meg. A felperes nem a termelőszövetkezet részére végzett munkát, hanem a lakosság részére, és munkája után haszonrészesedést kapott. A perben nincs feltárva az a körülmény, hogy a műlépkészítés a felperes 655