Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

saját vállalkozása vagy a termelőszövetkezet, illetőleg kettőjük együttes vállalkozása volt-e. A per eddigi adatai szerint a munkát a felperes maga vállalta el, annak elkészítésébe a termelőszövetkezet nem folyt bele, a munka ellenértékét a felperes vette fel. Ezek az adatok pedig amellett szólnak, hogy a vállalkozó a felperes volt, és a termelőszövetkezet csak a nevét adta a vállalkozáshoz. Ebben az esetben pedig a termelői forgalmi adónak a felperesre történt kivetése nyilván nem törvénysértő. Tisztázatlan az a körülmény is, hogy a felperes a műlépkészítés mellett részt vett-e a termelőszövetkezet közös munkájában, vagy pedig munkaidejét teljesen lefoglalta a műlépkészítés. A perben eljárt bíróságok nem bocsátkoztak annak tisztázásába sem, hogy a műlépkészítésből származó jövedelem milyen formában nyert kimutatást a termelőszövetkezet összjövedelmében. Nyilvántartották-e a segédüzem bruttó jövedelmét, vagy pedig csak a felperes által befizetett összeg nyert könyvelést. Mindezek tisztázása nélkül nem lehet megnyugtatóan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperesnek a lakosság részére végzett munkája lényegét tekintve a termelőszövetkezet neve alatt folytatott vállalkozási tevékenysége volt-e, vagy pedig a termelőszövetkezet által ténylegesen üzemeltetett segédüzemben dolgozott mint a termelőszövetkezet tagja. Márpedig a felperes és a termelőszövetkezet, illetőleg a felperes és a megrendelők közötti jogviszony valóságos tartalmának ismerete nélkül nem lehet eldönteni azt, hogy a felperessel szemben forgalmi adó kivetésének van-e helye. (P. törv. HI/B. 20 231/1965. sz. BH 1965/9. sz. 4583.) 591. Vételárrészlet kifizetését elismerő okirat nyugtának minősül [1957. évi IV. tv. 57. § (1) bek. e) pontja, 6470—52/1950. PM sz. r. 24. § (2) bek., 30. § (1) bek. b) pontja, 38. § (1) bek.]. Az I. r. felperes tulajdonában, a II. r. felperes haszonélvezete alatt álló j-i ingatlant V. T. 94 000 Ft vételárért megvásárolta. A szerződés megkötését követően a vevő a vételárból 15 000 Ft-ot átutalt a felperesek részére. A szerződés 4. pontja szerint további 50 800 Ft-ot a vevő legkésőbb 1963. február 28-ig utal át az eladónak. Ennek megtörténte után az eladó és a haszonélvező közös nyilatkozattal hozzájárulását adja, hogy az ingatlanra a vevő tulajdonjogát bejegyezzék, illetőleg arról a haszonélvezeti jogot töröljék. Az 1963. február 22-én kiállított nyilatkozat szerint a felperesek elismerték az 50 800 Ft vételárrészlet teljesítését és hozzájárulásukat adták a tulajdonjognak a vevő nevére történő bejegyzéséhez, valamint a haszonélvezeti jog törléséhez. Ezen a nyilatkozaton a szerződést kötő felek a nyugtailletéket nem rótták le. Emiatt az illetékkiszabási és vállalati adóhivatal a felpereseket 508 Ft nyugtailleték és ugyanilyen összegű bírság fizetésére kötelezte. A megyei tanács vb pénzügyi osztálya az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperesek a pénzügyi hatóság határozatát keresettel támadták meg azzal az indokkal, hogy a vételárrészlet felvételét tanúsító szövegrész tévesen került a nyilatkozatba, arra szükség nem volt, és a nyilatkozatot nem is nyugta, hanem bekebelezési engedély céljára állították ki. Az elsőfokú bíróság felperesek keresetének helyt adott, az államigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte. 656