Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolása szerint a 14/1961. (VI. 30.) PM sz. rendelet 2. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében a termelőszövetkezet csak a marhalevélkötelezettség alá eső állatok húsának értékesítése esetén köteles termelői forgalmi adót fizetni. A rendelet 4. §-ának (1) bekezdése szerint pedig ennek az adónak alapja az áruszállítás ellenértéke. A termelőszövetkezet tulajdonában volt állatok egy részét saját tagjainak adta át, ami nem áruszállítás, a kimért húsnak munkaegységbe betudása, nem értékesítés, így a felperes termelői forgalmi adóval sem terhelhető. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezetek forgalmi adóját szabályozó 14/1961. (VI. 30.) PM sz. rendelet 32. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a marhalevél kötelezettsége alá eső állatok húsának, fehérárujának, töltött árujának és tartósított termékeinek értékesítése esetén a termelőszövetkezet termelői forgalmi adót köteles fizetni. E kötelezettség alól a rendelet 3. §-ának c) pontja a termelőszövetkezetet csak akkor mentesíti, ha az általa levágott ilyen állatok húsát saját üzemi konyhájában használja feL A perbeli esetben nem ilyen kivételes felhasználás történt, ezért a jogszabály általános rendelkezése az irányadó, amely szerint a termelőszövetkezet termelői forgalmi adót köteles fizetni. Ezen az sem változtat, hogy a termelőszövetkezet a tagjainak adott hús ellenértékét munkaegységben számolta el. Az értékesítés ugyanis megtörtént akkor, amikor ellenérték fejében a húst a tagok között szétosztotta. Az értékesítés jellegét és jogi tartalmát nem az ár összegének kiszámítása és fizetésének módja határozza meg. Azok a vagyontárgyak, amelyek a termelőszövetkezet mint jogi személy gazdálkodásának eredményeképpen jönnek létre a termelőszövetkezet és nem az egyes tagok tulajdonában vannak. E vagyontárgyak tulajdonosaivá a tagok akkor válhatnak, ha akár a jövedelem felosztása útján, akár a tulajdon átruházásnak más formájában ezeket a vagyontárgyakat megszerzik. Az adott esetben a termelőszövetkezeti tagok a termelőszövetkezet állatainak levágása útján, az állatokból kimért húst vásárolták meg, de nem úgy, hogy az ellenértéket nyomban kifizették, hanem azt a termelőszövetkezet a zárszámadáskor a munkaegység járandóságból levonta. Annak a körülménynek, hogy a jogszabály a forgalmi adó alapjának kiszámításánál az áruszállítás ellenértékét rendelte alapul venni, a kérdés eldöntésénél különös jelentősége nincs. E kifejezés használatának indoka nyilvánvalóan az, hogy az értékesítés általában áruszállítással történik. Ez azonban nem zárja ki, hogy értékesítésre más formában — mint az adott esetben is — sor kerülhet. Végeredményben tehát a mezőgazdasági termelőszövetkezet, ha marhalevél-kötelezettség alá eső állatot levág és annak húsát akár a tagjai között, akár kívülálló harmadik személyek részére értékesíti, forgalmi adót köteles fizetni. E megállapítást támasztja alá a jogszabálynak az a további rendelkezése, amely mentesítést biztosít, ha a termelőszövetkezet a húst a saját üzemi konyhájában használja fel. Mindezekre figyelemmel a pénzügyi hatóság jogszabályszerűen kötelezte a felperes termelőszövetkezetet forgalmi adó fizetésére, ezért törvénysértő a járásbíróságnak az államigazgatási határozatot hatályon kívül helyező ítélete. (P. törv. III/B. 21 011/1964. sz. BH 1965/3. sz. 4374.) 654