Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

olyan előnyök szerzésére használják fel, amelyekre a jogszabályok módot nem adnak. A termelőszövetkezetek melléktevékenységét' rendező jogszabályok célja nem az, hogy a volt kisiparosok illetéktelen többletjövedelemhez (adózás alóli mentesítés, társadalombiztosítási szolgáltatások biztosítása, nyugdíjban részesítés, stb.) jussanak. A jogszabályalkotó szándékával ellentétes tendenciák érvényesülésének nem lehet teret engedni és az ilyen törekvések bírói jogsegélyben nem részesíthetők. Ezért a bíróságnak minden esetben a legnagyobb körültekintéssel kell vizsgálnia a tényállást, az eset összes körülményeit, s elmélyülten elemezni kell a konkrét jogviszonyt. Az adott ügy tényállása szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezet a jogszabályban biztosított jogával élt, amikor az illetékes tanácsi szerv engedélyével asztalosüzemet létesített s az asztalosmunka elvégzésére a felperest alkalmazta, aki az iparát megszüntette. A felperes és a termelőszövetkezet között létrejött jogviszony azonban nem egységes. Nevezetesen azzal, hogy a felperes elvállalta a termelőszövetkezetnél munkaegységrészesedés ellenében az asztalosmunka elvégzését, közte és a termelőszövetkezet között munkaviszony létesült. Emellett azonban még egy másik szerződés is létrejött, mert jogviszonyuk abban a részében, amelynek alapján a felperes a lakosság részére végzett munka után haszonrészesedést kapott, alvállalkozói szerződésnek minősül. A jogviszony minősítését illetően ugyanis döntő ismérv a munkabér mibenléte, a díjazás módja. A felperes a lakosság részére végzett munka után a nettó bevétel 50%-át kapta. Már pedig a munka díjazásának ez a formája kizárja a munkaviszony megállapítását. A felperes tehát, amikor a lakosság részére végzett munkát, lényegében a termelőszövetkezet neve alatt vállalkozási tevékenységet folytatott. Az így szerzett jövedelem után viszont a 49/1960. (XI. 10.) Korm. sz. rendelet 1. §-a szerint jövedelmi adót köteles fizetni. A jogviszony valóságos tartalmára tekintettel a felperessel szemben adókivetésnek helye volt. Következésképpen a pénzügyi hatóság jogszerűen állapította meg a felperes adófizetési kötelezettségét, így a határozatát támadó kereset alaptalan. (P. törv. III/B. 21 199/ 1963. sz. BH 1965/3. sz. 4375.) 589. Mezőgazdasági termelőszövetkezet által levágott állat húsának a tagok között történt értékesítése esetén termelői forgalmi adó fizetésének kérdése [1957. évi IV. tv. 57. § (1) bek. e) pontja, 14/1961. (VI. 30.) PM sz. r. 2. § (1) bek. c) pontja, 3. § c) pontja, 4. § (1) bek., 32. § (1) bek.]. A felperes mezőgazdasági termelőszövetkezet 1963. május havában hét sertést és egy tehenet levágott, az állatok húsát a tagok között kimérte, a hús ellenértékét pedig munkaegységben számolta el. A termelőszövetkezet e tevékenysége után forgalmi adót nem fizetett. Az Illetékkiszabási és Vállalati Adóhivatal a felperest 4851 Ft forgalmi adó és 800 Ft bírság fizetésére kötelezte. E határozat ellen a felperes fellebbezett, a fellebbezést azonban az alperesi pénzügyi osztály elutasította. A felperes keresetében az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte. Keresete alapjául előadta, hogy a húst tagjai között munkaegység fejében osztotta ki, így ez nem hús-értékesítés, tehát a forgalmi adó kötelezettség előfeltételei hiányoznak. A járásbíróság a keresetnek helyt adott és az államigazgatási határozatot 653