Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)
két hold ingatlan helyett négy hold után vetették ki az adót), a többletkivetés nem összegszerűségi, hanem a kivetés jogalapját érintő kérdés. Ezek szerint a felperes keresete az adókivetés jogalapját támadta. Az ilyen kereset elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik. Tévedett tehát a járásbíróság, amikor a pert azzal a megokolással, hogy a felperes követelése bírósági úton nem bírálható el, megszüntette ahelyett, hogy azt érdemben bírálta volna el. (P. törv. IV. 20 431/1965. sz. BH 1965/12. sz. 4710.) 587. Borforgalmi adó fizetésére kötelező államigazgatási határozat megtámadása [1957. évi IV. tv. 57. § (1) bek. e) pontja, 2/1960. (I. 22.) PM sz. r. 3.§ (1) bek. c) 3. alpontja, PK 681.]. A felperes 1960. szeptember 3-tól 1962. február 19-ig a mezőgazdasági termelőszövetkezet borkimérésében volt alkalmazott. Feladatkörébe tartozott a tsz által szállított bor kimérése és ezért a munkájáért jutalékban részesült. A tsz borkimérési engedélye kicsinybeni, 25 literen aluli értékesítésre szólt. A felperes azonban — a megtámadott határozatok szerint — részben saját bejelentett készletéből, részben a tsz-tagok készletéből származó, összesen 4166 liter bort mért ki engedély nélkül 25 literen aluli tételekben a megfelelő borforgalmi adó lerovása nélkül. A felperes keresetében az őt 16 164 Ft borforgalmi adó fizetésére kötelező államigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta azonban azon megállapítás helyességét, hogy részéről a fent megjelölt bormennyiség árusítása 25 literen aluli tételekben történt volna. Állította, hogy a bort minden esetben 25 litert meghaladó mértékben értékesítette és a borforgalmi adót lefizette. Szerinte a pénzügyi határozatok megalapozatlanok, mert semmivel sincsen alátámasztva az a megállapítás, hogy a jelzett mennyiségű bort 25 literes, vagy annál kisebb tételekben árusította volna. Az elsőfokú bíróság a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján — figyelemmel a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontjára — megszüntette. A végzés ellen a felperes fellebbezett. A fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a felperesi igény érvényesítése nem tartozik bírói hatáskörbe. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. 57. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint a törvény alapján a bíróság előtt megtámadható az adó- vagy illetékkötelezettséget megállapító határozat a kivetés jogalapja tekintetében. A Legfelsőbb Bíróság 681. sz. polgári kollégiumi állásfoglalásában foglalt iránymutatás szerint a kivetés jogalapja az adófizetési kötelezettség fennállásának kérdését érinti. A borforgalmi adóról szóló 2/1960. (I. 22.) PM sz. rendelet 3. §-a foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a borforgalmi adó fizetési kötelezettsége kit terhel. E rendelethelyből kitűnően az adófizetési kötelezettség alapját nemcsak a 25 litert meghaladó uoreladás képezi, [(1) bekezdés a) ponti, hanem adófizetési kötelezettség áll fenn arra az esetre is, ha a bor 25 literes vagy annál kisebb tételekben kerül értékesítésre [(1) bekezdés c) pontjának 3. alpontja]. A keresettel megtámadott határozatok szerint a felperes az utóbbi alapon köteles borforgalmi adót fizetni az általa eladott 4166 liter bor után, 651