Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

344 n-öl területű ingatlant, amelyen ház és udvar is volt. Minthogy a megváltási árat nem fizette, 1960-ban a járási tanács határozattal a juttatást tőle megvonta. Földrendezés során 1961-ben a tanyát kihasították 289 D-öl területtel és a Magyar Állam nevére telekkönyvezték. A községi tanács vb. 1964. március 9-én határozatot hozott, amellyel ezt az ingatlant a felperes termelőszövetkezet részére adta használatba. A felperes erre hivatkozással az ingatlan birtoka iránt perelte az alperest, aki a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, mert álláspontja szerint a hosszú idei ottlakással az alperes lakhatási jogot szerzett. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, a kereset szerinti marasztalás iránt. A megyei bíróság a pert nem látta érdemben elbírálhatónak. Az 1949. évi XXIV. tv. 8. §-a szerint a földhöz juttatottat ki lehet mozdítani, ha ingatlanát önhibájából nem maga vagy háztartásában élő családtagja műveli, avagy a juttatási ár egy évi részletét meghaladó összeggel késedelembe esik. Az 1/1955. (I. 5.) MT sz. rendelet 3. §-ának (4) bekezdése szerint a járási tanács vb. mezőgazdasági osztályának hatáskörébe tartozik a juttatott ingatlanból való kimozdítás. A fenti jogszabályok nem hagynak kétséget aziránt, hogy abban az esetben, ha a földhöz juttatottnak a juttatását megvonják és ez okból kimozdítása válik szükségessé, az ebben a kérdésben való döntés a végrehajtással együtt a járási tanács vb. mezőgazdasági osztálya hatáskörébe tartozik, kifejezetten államigazgatási intézkedést igényel és bírói hatáskörbe nem is vonható. Éppen ezért a pert a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján, a 157. § a) pontjára és a 251. § (1) bekezdésére hivatkozással az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése mellett megszüntette. (Kecskeméti Megyei Bíróság Pf. III. 20 351/1965. sz. BH 1965/12. sz. 4709.) g) Elbirtoklás 52. /. Közös tulajdoni illetőség elbirtoklása. II. Elbirtoklás útján sem lehet önálló ingatlanokat olyan határokkal kialakítani, amelyek az Országos Építésügyi Szabályzat előírásával ellenkeznek [Ptk. 121. §, 1937. évi VI. tv., 5. §, 5/1961. (III. 19.) ÉM sz. r. 1. §]. A tulajdonostársak megállapodása a dolog használata tekintetében általában kétféle lehet. Az egyik eset az, amikor a tulajdonostársak a használatot elrendezik egymás között a tulajdoni rendezés igénye nélkül, illetőleg a megállapodás csak a közös használati módra irányul. Elbirtoklásról ilyenkor nem lehet szó, mert az elbirtokláshoz szükséges egyik feltétel — a sajátkén ti birtoklás — hiányzik. Minden tulajdonostárs tudja, hegy csak a telekkönyvben nevére felvett tulajdoni hányad illeti. Ennek tudatában pedig az ingatlannak a saját illetőséget meghaladó hányada feletti sajátkénti birtoklásról beszélni nem lehet. A másik esetben a tulajdonostársak nemcsak a használat kérdésében állapodnak meg, de akaratuk a tulajdonjog tekintetében is végleges rendezésre irányul. Mindegyik tulajdonostárs ebben a tudatban helyezkedik birtokba és a neki jutott természetben megosztott ingatlanrészt így használja. Ebben az esetben a tulajdonostársak között az elbirtoklás bekövetkezhet. 59