Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

Természetesen a telekkönyvi állapotnak igen jelentős szerepe van annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy a megállapodás a tulajdonjog rendezésére is kiterjedt-e. A telekkönyvi állapottal szemben a tulajdonjog rendezésére hivatkozó félnek kell bizonyítania, hogy a megállapodás* nemcsak a használatra, de a tulajdonjog végleges elrendezésére is vonatkozott. Ez utóbbi megállapodás fennforgását feltételezve foglalt úgy állást a Legfelsőbb Bíróság az ügyben hozott korábbi határozatában, hogy az elbirtoklás kérdése nem kizárt a tulajdonostársak között. Ismételten utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy ha a tulajdonostársak az ingatlant megosztva, a nekik jutott ingatlanrészt végleges rendezési szándékkal saját tulajdonként használták több mint 32 éven keresztül, és a használat módján nem változtattak, s egyikük sem kifogásolta a kialakult helyzetet, akkor a tulajdonjog szempontjából végleges rendezésre lehet következtetni. Ha a felek, illetőleg jogelődeik csak a használat tekintetében állapodtak meg és M. G., továbbá N. J. és P. E. tulajdonostársak a perbeli ingatlanrész tekintetében kifejezett nyilatkozatot tesznek, hogy a perben érdektelenségüknél fogva részt venni nem akarnak, perbenállásuk nélkül is döntés hozható a jogvitában. A használat módját ugyanis a körülmények változására, vagy más lényeges okra tekintettel a tulajdonostársak egymás közötti megállapodással, vagy bírói eljárással megváltoztathatják és a használatot másként rendezhetik. Amennyiben a használat kérdésében támadt jelen perbeli vita felől úgy nyilatkoznak, hogy abban érdektelenek, perbenállásuk feleslegesnek mutatkozik. Ha azonban a jelenleg peren kívül álló tulajdonostársak a tulajdonjog elrendezését is magában foglaló megállapodást állítanak, ez esetben perbenállásuk nélkül a tulajdonjogot is bírálat alá vonó birtokperben fellépésük elkerülhetetlen. Ha a használati mód szerint alakult az ingatlan tulajdona és a felek teljes tulajdoni igényük kielégítését látták a létrejött helyzetben, de a közös tulajdon megosztásának telekkönyvi keresztülvezetését elmulasztották, nem kizárt, hogy az alperes és a felperes vonatkozásában az elbirtoklás tényét — megfelelő tényállás esetén — megállapítsa a bíróság. Az elbirtoklás kérdése azonban további kérdést is vet fel. Ha valaki valamely ingatlannak egy részét elbirtokolja, akkor arra kizárólagos tulajdonjogot szerez. Ennélfogva mind a korábbi jogi szabályozás, mind a Ptk. 121. §-ának (4) bekezdése szerint — szükség esetén per útján is — követeiheti erre az ingatlanrészre, mint újonnan (akár más ingatlanhoz csatolással), kialakítandó önálló ingatlanra tulajdonjogának telekkönyvi bejegyzését. Ámde belterületi ingatlan esetén annak eldarabolását, vagyis egy részének leválasztását és önálló ingatlanként kialakítását már az 1937. évi VI. tv.-nek a jelenleg is hatályban levő 5. §-a is az építésügyi hatóság engedélyéhez kötötte. Ennek megfelelően írja elő az 5/1961. (III. 19.) ÉM sz. rendelet 1. §-ának (4) bekezdése, hogy „Területet felhasználni, telket alakítani, épületet vagy egyéb építményt, valamint épületgépészeti berendezést létesíteni, használni, fenn60