Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

vételt" jelent, ebből következik, hogy a határozat bíróság előtt megtámadható. A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhözjuttatásáról szóló 600/1945. ME sz. rendelet (Földreformtörvény) II. sz. végrehajtási rendelete — a 2400/1945. (V. 6.) FM sz. rendelet — 33. §-a szerint a házhely juttatottjai a háború befejezésétől számított 5 év alatt kötelesek a házhelyen lakóházat építeni, ,,aki ennek a kötelezettségének eleget nem tesz, azt az Országos Földbirtokrendező Tanács házhelyéből kimozdíthatja, és a házhelyet más igényjogosultnak juttathatja". A 2400/1945. (V. 6.) FM sz. rendelet 33. §-ának helyébe lépett 3/1945. (X. 30.) VKGM sz. rendelet 1. §-a is fenntartotta a juttatott házhelyek beépítési kötelezettségét, csupán egy évi halasztást engedett, és felmentést adott a szőlővel vagy gyümölcsössel betelepített házhelyek beépítése alól. A földreformmal és telepítésekkel kapcsolatos korlátozások megszüntetéséről és a megváltási ár megállapításáról szóló 1957. évi 11. sz. tvr. kiegészítését tartalmazó 1957. évi 47. sz. tvr. 2. §-ának (2) bekezdése szerint „házhely esetében — ha a juttatott a vállalt építési kötelezettségének anélkül, hogy ebben rendkívüli körülmények akadályoznák, nem tesz eleget — a juttatást meg lehet vonni". A felhívott jogszabályok szerint mind a megváltási ár részletek teljes kifizetéséig, mind pedig a lakásépítkezési kötelezettség teljesítéséig a juttatott házhelyet jogszabály erejénél fogva elidegenítési és terhelési tilalom terheli, aminek biztosítása végett a juttatott ingatlan telekkönyvi betétjének A. lapja a „juttatott ingatlan" feljegyzést tartalmazza. Az elidegenítési és terhelési tilalom a juttatás visszavonásának is biztosítéka. A földreform végrehajtása során juttatott házhely tulajdonosát olyan kötelezettség terheli, amelynek elmulasztása esetén mód van a juttatás visszavonására és a szóban levő ingatlan más részére való juttatására. Ebben az esetben tehát nem bontó feltétellel kötött szerződésről, hanem juttatás folytán törvény által létrehozott joghelyzetről van szó, s így a visszavonás lehetőségét sem szerződésben kötötték ki, hanem a visszavonás jogszabály rendelkezésén alapszik. E jogszabályon alapuló jognak a gyakorlása pedig szorosan hozzátartozik a földreform végrehajtásával kapcsolatos azokhoz az intézkedésekhez, amelyeket gyűjtőnéven földrendezésnek neveznek. Az adott esetben a juttatást visszavonó államigazgatási határozat ingatlan tulajdonba vételét elrendelő határozatnak minősül. Az 1957. évi IV.- tv. 57. §-ának (2) bekezdése azonban kimondja, hogy „a tulajdonba, illetőleg használatbavételt elrendelő határozat, ha a földrendezés . . . stb. érdekében történt", a bíróság előtt nem támadható meg. Az alperes által hozott határozat ellen tehát azért nincs helye a bíróság előtti megtámadásnak, mert azt — földrendezéssel kapcsolatos határozatról lévén szó — az 1957. évi IV. tv. 57. §-ának (2) bekezdése kizárja. A másodfokú bíróság végzésének ezzel ellentétes álláspontja törvénysértő. (P. törv. III. 21 382/1964. sz. BH 1965/9. sz. 4584.) 51. Ingatlan juttatás megvonása és a birtokból való kimozdítás [Ptk. 120. §, 1949. évi XXIV. tv. 8. §, 1/1955. (I. 5.) MT sz. r. 3. § (4) bek.]. Az alperes juttatott ingatlanként kapott a földreform során 5 kat. hold 58