Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

A Ptk. életbeléptetése után a Ptké. 5. §-a rendelkezésének megfelelően az állásfoglalás hatályát vesztette. Jelenleg tehát nincs olyan tételes jogi szabályozás sem a családjogban, sem a polgári jogban, amely a szülőkkel együttélő gyermekek szerzésére vonatkozna és eldöntené azt a kérdést, hogy a szerzésben részt vett gyermek ingatlanszerzés esetén szerezhet-e tulajdoni igényt és e körben keletkezhet-e kereseti követelése. A jogi szabályozás hiányára tekintettel a Ptk. analóg intézményeire vonatkozó rendelkezések adnak útbaigazítást. Nem kizárt, hogy egészen kivételes és ritka esetekben, hosszabb időn át fennállott közös gazdálkodás után és az együttes szerzésre irányuló egyező akarat megállapíthatása esetén a Ptk. 571. §-a szerinti polgári jogi társasághoz közelálló jogviszony jön létre a szülők és gyermekük között, és ez esetben indokolt a polgári jogi társaságra vonatkozó jogi rendelkezéseket irányadónak venni az esetleg keletkező jogvitában. Mindenkor szükséges azonban figyelembe venni, hogy ezt a jogviszonyt családi elemek szövik át, melyek a méltányosság szempontjainak fokozott alkalmazását kívánják a rideg üzleti elszámolás helyett. A polgári jogi társaságban történő együttes szerzés minden társasági tag részére dologi igényt is keletkeztet, ennélfogva azokban a családjogias viszonyokban, ahol a polgári jogi társasághoz hasonló együttszerzésre került sor, tulajdoni igény támasztható. Adott esetben megvalósult a polgári jogi társasághoz hasonló gazdasági együttműködés a felperes és örökbefogadó szülei között. A felperes egyező akarat folytán keresményét a közös szerzés céljára rendelkezésre bocsátotta. Maguk az örökbefogadó szülők is elismerték a felperes tulajdoni igényét. Nyilvánvalóan annak az eredménye volt az is, hogy az együttélés alatt közösen szerzett ingatlanok közül a szőlőingatlan a felperes nevére került. Erre mutat az is, hogy a házeladáskor kötött szerződésben az I—II. r. alperesek feltüntették, hogy a felperes által 1960-ban épített toldaléképületek nem kerülnek eladásra, „azok az építtetők tulajdonát képezik." Bár ez az építkezés már nem a közös háztartásban élés idején történt, mégis ez a felperes javára felvett szerződési kikötés is azt mutatja, hogy az örökbefogadó szülők a felperes tulajdoni igényét elismerték. Igaz, hogy ez az elismerés jogilag szakszerűtlenül történt, mert a toldaléképület telekkönyvileg nem önállósulhatott, hanem mint alkotórész osztja az ingatlan egészének tulajdoni sorsát. Az elismerés azonban így is megtörtént, és azt az eljáró másodfokú bíróság sem hagyhatta volna figyelmen kívül. Szakértő közbejöttével meg kellett volna állapítani, hogy az ingatlan mely hányadának felel meg ez a felperesi illetőség. E körben tehát figyelembe kellett volna venni az 1960-ban történt építkezés értéknövelő hatását, de az együttgazdálkodás és közös céllal történt együttműködés éveiben kifejtett felperesi szerzőtevékenység értékét is. Meg kellett volna állapítani, hogy a közös gazdaságba mely időszakba, melyik fél, milyen értéket vitt és ezek milyen mértékben járultak hozzá a vagyon gyarapodásához. Fel kellett volna mérni, hogy attól fogva, hogy a felperes keresőképes lett, és keresetét az I—II. r. alperesek rendelkezésére bocsátotta, a létfenntartására szolgáló kiadásokon felül maradt keresete a család szerzésre használható jövedelmének körülbelül milyen hányada lehetett. Továbbá, hogy ez alatt a család együttesen milyen javakat szerzett s abból milyen há56