Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

tulajdonjogát nem vesztette el s éppen a tulajdonjoga alapján követelheti a dolog kiadását. A Ptk. 194. §-a a dologra fordított költségekről rendelkezik, éspedig mind az (1), mind pedig a (2) bekezdésben, s ezen a körön belül különböztet a szükséges és a hasznos költségek között. Ha tehát a bűncselekmény útján szerzett dolgot értékesítő személynek a dologért kifizetett vételár nem tekinthető a dologra fordított költségnek, ez esetben ezeknek a költségeknek a megtérítése nem követelhető a Ptk. 194. §-ának sem az (1), sem pedig a (2) bekezdésében foglalt rendelkezése alapján, minthogy mind a két rendelkezés a dologra fordított költségek megtérítéséről szól. Már pedig a dolog vételára nem tekinthető a dologra fordított olyan szükséges vagy hasznos költségnek, amelyről a Ptk. 194. §-a szól. A „hasznos költségek"-en a dolog értékének a növelésére, a dolog gyümölcsözővé tételére, használhatóságának a fokozására fordított s hasonló jellegű költségeket kell érteni, s maga a jogszabály nem ad alapot a Ptk. 194. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés olyan kiterjesztő értelmezésére, hogy a dologra fordított hasznos költségen a dolog megszerzésére fordított ellenértéket is érteni kell. A szóban forgó esetben lényegében arról van szó, hogy ki viselje a bűncselekményt elkövető személytől való vásárlás kockázatát. A Ptk. 118. §-ában foglalt — a kereskedelmi forgalomban és a kereskedelmi forgalmon kívül történő vétel között különböztető — szabályozás jogpolitikai célja éppen az volt, hogy a kereskedelmi forgalmon kívül vásárlókat fokozott körültekintésre, gondosságra nevelje, s lehetőleg megakadályozza a nemtulajdonostól való vásárlásokat. A hátrányos következményeket tehát ilyen szerződések körében kell megállapítani, mert ez az a terület, ahol a hátrányos jogkövetkezmények megállapításával megfelelő hatást lehet kifejteni, az állampolgárok magatartását befolyásolni lehet. Ennek egyik eszköze az is, hogy a kereskedelmi forgalmon kívüli vétel esetén a jogkövetkezmények a vevőre nézve súlyosabbak. A bűncselekmény útján szerzett dolog megvételével járó kockázatot tehát a kereskedelmi forgalmon kívül vásárlónak kell viselnie. Lehetősége van viszont arra, hogy az általa a dologért kifizetett vételárat visszakövetelje attól, akivel az adásvételi szerződést megkötötte, aki tehát olyan dolgot adott el neki, amelyet bűncselekmény útján szerzett meg, s amelynek nem volt tulajdonosa. (PK 853. BH 1964/6. sz.) 46. örökbefogadott gyermek tulajdoni igénye az örökbefogadó szülőkkel folytatott közös gazdálkodás során szerzett (épített) ingatlanra (Ptk. 117. és 571. §). A felperes keresetének részben helytadó ítéletek ellen beadott törvényességi óvás alapos. A Legfelsőbb Bíróság PK 329. számú állásfoglalása szerint „az önállóan kereső és szülei háztartásában élő gyermek azon a címen, hogy valamely ingatlant a szülők az ő keresetéből is vásároltak, vagy a szülők így építkeztek a telkükre, általában nem támaszthat igényt a szülők tulajdonába került ingatlanra, vagy a szülők telkén emelt épületre, illetőleg ennek révén a telek egy részére. Csak egészen kivételes esetben, hosszabb időn át fennállott ilyen helyzet alapján lehet a gyermek dologi jogi igényét elismerni." Ez az állásfoglalás hatályosult és általában érvényesült a bírói gyakorlatban. 55