Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

előbb eladni kívánta az alperesnek, az alperes azonban, miután elolvasta a felperes és F. Gy. között létrejött vételi ügyletről szóló megrendelő levelet, vételi szándékától elállott és a festményt csupán kézizálogként vette át. Az elsőfokú bíróság az alperest a perbeli festmény kiadására és perköltség fizetésére kötelezte. Ítéletét azzal indokolta, hogy a tulajdonjog fenntartással eladott dolog mindaddig nem kerül a vevő tulajdonába, amíg a vételár teljes egészében kifizetést nem nyer. F. Gy. a vételárat nem fizette ki, így a festmény tulajdonjogát nem szerezte meg, s ezért a festményt kézizálogként sem adhatta oda az alperesnek. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a felperes és F. Gy. a perbeli olajfestmény tulajdonjogának a kérdését egyezségileg rendezte, a felperes a festmény tulajdonjogát F. Gy-nek átengedte, így F. Gy. a festménnyel szabadon rendelkezhetett. Ezért a felperes a festmény kiadását az alperestől nem követelheti. — E határozat ellen emelt törvényességi óvás helytálló. A Ptk. 115. §-ának (2) bekezdése szerint — a tulajdonos — ha a dolog a birtokából jogellenesen kikerült — követelheti annak visszaadását. Az az ítéleti megállapítás, hogy az egyezséggel a felperes a festmény tulajdonjogát F. Gy-nek átengedte, megalapozatlan. A való tényállás idevonatkozóan az, hogy a felperes és F. Gy. között létrejött vételi ügylet során a felperes a festmény tulajdonjogát a vételár teljes kifizetéséig a maga részére fenntartotta. A szerződésnek ez a kikötése nem szűnt meg azzal, hogy a felperes a hátralékos vételár-követelését F. Gy-vel szemben per útján érvényesítette, és F. Gy. a hátralékos vételár megfizetését egyezségben vállalta. A tulajdonjog fenntartás megszüntetéséhez ilyen értelmű kifejezett megállapodás lett volna szükséges. A Ptk. 370. §-ának (1) bekezdése szerint az eladó, a szerződés megkötésekor a tulajdonjogot a vételár teljes kiegyelítéséig írásban fenntarthatja. A (2) bekezdés szerint a vevő a tulajdonjog fenntartás hatályosságának idején a dolgot nem idegenítheti el és nem terhelheti meg. Ez a szabály harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti. A felperes a tulajdonjogot a vételár teljes kifizetéséig írásban a maga részére fenntartotta. Ez azt jelenti, hogy mindaddig, amíg a vételár teljes egészében kifizetést nem nyer, a tulajdonjog a vevőre nem száll át. Az eladó felperes tulajdonjogát nem szüntette meg az, hogy a hátralékos vételár megfizetése iránt a vevő ellen pert indított, úgyszintén az sem, hogy a hátralékos vételár behajtását végrehajtási úton is megkísérelte. A tulajdonjog fenntartásának a jelentősége éppen abban van, hogy az eladót ne érje anyagi hátrány abból kifolyóan, hogy a vételár megfizetésére részletfizetési kedvezményt, vagy halasztást adott, utóbb azonban a hátralékos vételár behajtása valamilyen okból meghiúsul. A tulajdonjog fenntartásának a célja éppen ennek a veszélynek az elhárítása. A tulajdonjog fenntartással létrejött vételi ügylet esetén is az az elsődleges szempont, hogy a felek a szerződést annak tartalma szerint teljesítsék. A felperes által a vevő ellen a hátralékos vételár megfizetése iránt indított per is ezt a célt szolgálta. A hátralékos vételár követelése azonban csak a vételi ügyletből folyó egyik jog érvényesítését jelentette, s nem érintette a tulajdonjog fenntartását, illetőIteg annak jogi következményeit. A felperesnek a szerződésből eredő utóbbi joga csak a vételár teljes kifizetésével, vagy megfelelő újabb megállapodás45