Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

dése szerint, eszmei alapon tarthat igényt újítási díjra, miután a felperes újításának a népgazdasági eredménye — a felperes által sem vitatottan — pénzben nem fejezhető ki. Az újítási díjnak eszmei alapon való megállapításánál is, a díj meghatározásánál figyelembe kell venni a hivatkozott rendelethely (1) bekezdés a) pontjában említett tényezőket. Figyelemmel arra, hogy a felperes a kiegészített tényállás szerint a javaslatának tárgyát nem külföldi divatlapokból vette át, hanem a vonatkozó szakirodalom tanulmányozásával dolgozhatta ki, továbbá az elsőfokú bíróság által kiemelt, az adott esetben fennálló összes tényezőkre, a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az 5000 Ft-ban megállapított eszmei díj alacsony és az összes számításba vehető tényező együttes mérlegelése alapján 12 000 Ft eszmei alapon meghatározott újítási díj áll arányban a felperes újításával. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 504/1964. sz. BH 1964/12. sz. 4237.) 30. Újítás díjazása eszmei alapon. Újítási díj megállapításánál az újítás értékét rontó tényezőket is mérlegelni kell [29/1959. (V. 10.) Korm. sz. r. 11. §]. A fellebbezések közül csak az alperesi fellebbezés alapos részben. A Legfelsőbb Bíróság a per egész anyagának, különösen a szakértői vélemény adatainak mérlegelése alapján azt látta megállapíthatónak, hogy az adott esetben az újítók díjazása csak eszmei újítási díj megállapításával történhet. A pontos, számszerű népgazdasági eredmény megállapítására ugyanis a perbeli újítást illetően nincs lehetőség. Már az elsőfokú bíróság is utalt egy sor körülményre, amelyek fennforgása mellett a népgazdasági eredmény pontosan nem állapítható meg. Tévedett amikor ennek ellenére egy meghatározott összegből indult ki, és ennek 2%-át állapította meg újítási díjként. Helyesen akkor járt volna el, ha észlelve a népgazdasági eredményt befolyásoló, de összegszerűen meg nem határozható tényezők fennállását, maga is eszmei újítási díjat állapít meg a felperesek javára. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által figyelembe vett tényezők mellett az újítás értékét rontó körülményként vette figyelembe, hogy a) az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően az újítás többtermelést nem eredményezett, az alperesi vállalat késztermékeinek növekedéséhez nem járult hozzá. Az újítás a köszörűgépek jobb kihasználásával és a csiszolókorong beszerzési költségeinek csökkenésével, valamint egészségvédelmi szempontból értékelhető eredménnyel jár. b) A felperesek a csiszolókorongokat készletező és elosztó országos vállalatnál betöltött vezető beosztásuknál fogva előbb-utóbb, a kereskedelmi szervektől is elvárható népgazdasági igények iránti kötelező érdeklődés mellett, az alperesi vállalatot az újításban szereplő és alkalmazni ajánlott hiánycikk megszűnéséről, és kedvező árbeli változásról értesíteni tartoztak volna. A munkaköri kötelességen túl ugyanis munkaerkölcsi kötelezettségek is hárulnak a népgazdaság minden dolgozójára. Elvárható az országos jellegű kereskedelmi szervektől, hogy az ország legjelentősebb iparvállalatait — melyek közé az alperes is tartozik — a fejlettebb technikai eljáráshoz szükséges árufajták megérkezéséről és megrendelési lehetőségéről értesítsék. c) Az újítás által javasolt bakelit kötésű csiszolókorongoknál a nyugati importanyag felhasználási aránya a korábbi keramikus csiszolókorongokénál 26