Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963-1965 (Budapest, 1966)

21. Szerzői jog megsértése zeneműnek filmnél váló felhasználása által (Ptk. 84. §, Szjt. 6., 18. és 46. §). A perben feltárt adatok alapján tény, hogy az alperes az általa forgatott filmben a felperes előzetes beleegyezése nélkül felhasználta az ősrégi héber dallamnak a felperes alkotta feldolgozását akként, hogy erről a műről a felperes előadóművészi közreműködésével készített hanglemezről átvett zenés énekszámot a filmbe beiktatta. Az aggálytalan szakértői vélemény alapján az is megállapítható, hogy a felperesnek a kérdéses feldolgozása alkotói munka, önálló, lezárt egység, a kísérőzene jellegű filmzenétől eltérő mű. Nem kétséges, hogy az alperes a felperes szerzői jogát megsértette, amikor a zeneművet a felperes beleegyezése nélkül a film céljára felhasználta (1921: LIV. tv. 46. §-a és 6. §-ának 10. pontja). Az alperes ezért a felperesnek a hivatkozott törvény 18. § (1) bekezdése szerinti kártérítéssel tartozik. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, midőn az ítéleti indokolásában idevonatkozóan előadott és kellőképpen értékelt összes körülmények mérlegelésével a felperest megillető kártérítés összegét 2000 Ft-ban állapította meg. Alaptalanul hivatkozik a felperes arra, hogy a szerzői jogi kártérítés megállapításánál az alperes által a hanglemez felhasználásával átvett előadóművészi tevékenységet is figyelembe kell venni. A felperes az előadóművészi szereplésért járó díját megkapta akkor, amikor a hanglemez készült. A jelenlegi jogszabályi rendelkezés szerint az előadóművészt, aki nem alkot művet, a szerzői jog nem illeti meg. Az adott esetben egyébként felperes volt az általa alkotott zeneműnek az előadója is. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 529/1964. sz. BH 1964/12. sz. 4235.) 22. A Szjt. 67. §-a szerint védett jog megsértésére alapított kártérítési követelés. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 241/1963. sz. BH 1964/6. sz. 4028 — L. 24. sorszám alatt.) 23. Kiadói szerződés egyoldalú felbontása, ha a mű nem megfelelő [98/1951. (IV. 21.) MT sz. r. 7. §]. A peres felek között 1961. július 1-én létrejött kiadói szerződés szerint az alperes a szerződés mellékletét képező leírásnak megfelelő, még elkészítendő regényének a kiadási jogát engedte át a felperesnek azzal, hogy a regény kéziratát nyomdakész állapotban legkésőbb 1961. december 31-ig tartozik a felperesnek átadni. Az alperes a kéziratot a szerződés szerinti határidőig nem adta át, a felperes az alperes kérésére a határidőt ismételten 1962. szeptember 30-ig meghosszabbította, és az alperes a regény teljes kéziratát ezt követően 1962. október 16-án adta át a felperesnek. A 98/1951. (IV. 21.) MT sz. rendelet 7. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy jövőben alkotandó műre vonatkozó szerződés esetén a kiadó a kézirat átvételétől számított négy hónapon belül köteles a mű elfogadásáról nyilatkozni. A kiadónak ez a kötelezettsége csak a mű teljes kéziratának az átvétele után áll fenn, mert csak a teljes kézirat és az arra vonatkozó lektori vélemények ismeretében tud és köteles dönteni a mű elfogadásáról. Ezért nincs jelentősége a felek közötti jogvita eldöntése szempontjából az alperes fellebbezésében is előadott azoknak a körülményeknek, hogy az alpe2 Polgári jogi döntvénytár 27