Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

latára, aki nem tulajdonos (tulajdonostárs) vagy haszonélvező, a használat fejében a bérletre vonatkozó jogszabályok szerint bért köteles fizetni. 3. Ha az útlevéllel kivándorolt, vagy az 1956 október 23-a előtt, illetőleg 1957. március 31-e után jogellenesen külföldre távozott bérlővel együtt a lakásban olyan személy lakott, aki a bérlő halála esetén a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 31. §-a alapján jogosult volna a bérleti jogviszonyt folytatni, a bérlő külföldre távozása után vizsgálni kell, hogy az eltávozott személy és a visszamaradt hozzátartozói között nem állott-e fenn bérlőtársi viszony. Ha bérlőtársi viszony nem állapítható meg, a bérleti jogviszony folytatása tekintetében a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 32. §-ában foglalt rendelkezések az irányadók. 4. A 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 40. §-ának (1) bekezdése szerint a házastársakat a közös lakásukra nézve — a szolgálati lakás kivételével — egyenlő jogú bérlőtársaknak kell tekinteni. E rendelkezésre tekintettel a házastársak egyikének elhalálozása esetén az életben maradt házastárs a bérleti jogviszonyt a törvény erejénél fogva jogosult folytatni, s e joga a lakásügyi hatóság elismerésétől (szabad rendelkezésű lakásnál a tulajdonos hozzájárulásától) nem függ [15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet 64. § (3) bekezdés]. Ha tehát a lakásügyi hatóság az életben maradt házastárs bérleti jogát nem ismeri el és a volt közös lakást másnak utalja ki, e határozat tartalmánál fogva olyan igénybevétel, amely az 1957. évi IV. tv. 57. § (1) bekezdés b) pontja alapján keresettel megtámadható. A 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 31. §-ának egyéb eseteiben a bérleti jogviszony folytatásához — a társadalmi tulajdonban álló, valamint a személyi tulajdonban levő tanácsi rendelkezés alatt álló lakások esetén — a lakásügyi hatóságtól a bérleti jog elismerését kérni kell. A 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet 64. §-ának (1) bekezdése szerint azonban a lakásügyi hatóság annak részére köteles a lakást kiutalni, aki a bérleti jogviszony folytatására jogosult, kivéve, ha az a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 5. § (1) bekezdés b) pontja, vagy (2) bekezdés szerint kiutalásban nem részesíthető. A házastárs kivételével a Ptk. 445. § (2) bekezdésében, illetőleg a Ptké. 2. § (1) bekezdésében megjelölt személy a bérlő halála esetén a bérleti jogviszonyt csak az esetben jogosult folytatni, ha a bérlő halálakor, illetőleg a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 31. § (2) bekezdése esetén az ott megjelölt idő óta a bérlő haláláig vele együtt lakott. E tényleges bentlakásra s a 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet 64. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre tekintettel az elhalt bérlő egyeneságbeli rokonának, illetőleg közeli hozzátartozójának a bérleti jogviszony folytatására a jogszabályban biztosított olyan várománya van, amelynek a lakásügyi hatóság által való el nem ismerése és a lakásnak más részére való kiutalása a lakásnak igénybevételét jelenti. Ennek hatályon kívül helyezése iránt az elhalt bérlő egyeneságbeli rokona, illetőleg a felhívott jogszabályban megjelölt közeli hozzátartozója az 1957 : IV. tv. 57. § (1) bekezdés b) pontja alapján pert indíthat. (P. K. 787/R/31. §, B. H. 1960/8. sz.) 259. Tartási szerződés alapján az jogosult a lakásbérleti jogviszony folytatására, aki a lakás bérlője részére olyan szolgáltatásokat teljesít, amelyek a tartási szerződésnek a Ptk. 586. § (3) bekezdésében megjelölt tartalmi elemeit a jogpolitikai célkitűzéseknek megfelelően kitöltik. 222