Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

Az életjáradéki szerződés a lakásbérleti jogviszony folytatására csak kivételesen szolgálhat alapul. A Ptk. 445. §-ának (2) bekezdése szerint a bérlő halála esetén a bérleti jogviszonyba többek között beléphet a bérlővel együttlakó az a személy, aki a bérlő eltartását szerződésben vállalta. Az ezzel kapcsolatos részletes szabályokat a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 31. §-a és a 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet 60—65. §-ai tartalmazzák. E rendelkezésekkel kapcsolatban az ítélkezési gyakorlatban vitássá vált, hogy a bérleti jogviszony folytatására való jogosultságot milyen tartalmú tartási szerződés alapozza meg, valamint az is, hogy a szerződésben vállalt kötelezettség nem teljesítése mennyiben hat ki a bérleti jogviszony folytatására való jogosultságra. E kérdések vizsgálatánál az idézett jogszabályok jogpolitikai céljából kell kiindulni. A fennforgó nehéz lakásviszonyokra tekintettel az üzérkedés, illetéktelen anyagi előnyök szerzésének megakadályozása céljából kormányzatunk a 35/1956. (IX. 30.) MT sz. rendelet 32. §-ának (3) bekezdésében megtiltotta a bérleti jognak pénz, vagy más ellenérték fejében való átruházását. E rendelet 31. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel azonban megengedte, hogy a lakás bérleti jogát — a bérlő halála esetén — megszerezhesse az, aki a bérlő eltartását szerződéssel vállalta. Ezt a rendelkezést a Ptk. 445. § (2) bekezdése is átvette. E kivételes rendelkezés jogpolitikai indoka részint a mások segítségére szoruló bérlő helyzetén való segítés, részint a lakással nem rendelkező, de az említett áldozatot vállaló eltartónak lakáshoz juttatása. A Ptk. 586. § (3) bekezdése szerint a tartási szerződés alapján az egyik fél köteles a másik felet saját háztartásában megfelelően eltartani. A tartás különféle szolgáltatásokból tevődhet össze. A Ptk-nak a szerződési szabadságra vonatkozó elve mellett a felek a tartásra vonatkozó szerződést különféle tartalommal alakíthatják ki. A felek személyes viszonyait és körülményeit alapul véve előfordulhat, hogy a kötelezettségvállalás csupán az eltartás körébe tartozó egyes szükségletek kielégítésére és jövőbeni biztosítására vonatkozik. Igen lényeges tartalmi eleme azonban minden tartási szerződésnek a saját háztartásban való tartás, a határozatlan idő, a szolgáltatás időszakonkénti ismétlődése (járadékszerűsége), a szolgáltatás határozott rendeltetése (célhoz kötöttsége), a személyhez kötöttség és a bizalmi jelleg. Annak eldöntésénél, hogy a bérlő eltartását vállaló személy a bérlő halála esetén a bérleti jogviszony folytatására jogosult-e, hogy a felek között létrejött szerződés az adott esetben a bérleti jogviszony folytatására való jogot megalapozza-e, azt kell vizsgálni az említett jogpolitikai célkitűzések szem előtt tartásával, hogy a vállalt szolgáltatások tartás-jellegűek-e, a felek viszonyai, személyes körülményei mellett a szerződés alkalmas-e a jogpolitikai célkitűzések megvalósítására, vagy pedig a felek szerződése a Ptk. 4. és 5. §-ában lefektetett elvek sérelmével a lakás bérleti jogának tiltott átruházását leplezi. Az életjáradéki szerződésre a Ptk. 591. §-ának (2) bekezdése a tartási szerződés szabályait rendeli megfelelően alkalmazni. Ebből a rendelkezésből arra lehetne következtetni, hogy a bérleti jogviszony folytatásának jogosultságát az életjáradéki szerződés is megalapozhatja. Az életjáradéki szerződés azonban épp az a szerződéstípus, amely alkalmas a bérleti jogviszony tiltott átru223