Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

Pénzbeli egyenértéket csak akkor lehet megállapítani visszajáró szolgáltatásként, ha a természetbeni visszaadás valamilyen okból (pl. a dolog elidegenítése, elpusztulása, felhasználása stb. folytán) nem lehetséges. A felek ügyletkötéskori jó- vagy rosszhiszemű magatartása nem eredményezheti a visszajáró szolgáltatások növelését vagy csökkentését. A magatartásnak annyiban van jelentősége, hogy a bíróság a törvényben megállapított esetekben egészben vagy részben az állam javára marasztalhat. Annak hangsúlyozása mellett, hogy a szerződéskötés előtt fennállott helyzet rendezésére a Ptk. 237. §-ában foglaltak az irányadók, — tehát az eredeti állapotot a természetben kapott szolgáltatás vagy más vagyoni előny visszatérítésével, kivételes esetben pénzbeli egyenérték megállapításával kell viszszaállítani, — rá kell mutatni arra, hogy az érvénytelen szerződéshez többlet tényállás is kapcsolódhat és a többlet tényállásból adódó jogviták rendezésére a Ptk. megfelelő szabályait kell alkalmazni. Tehát a károsodás esetén a kártérítésre, az alap nélküli gazdagodás esetén a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó törvényi rendelkezések stb. az irányadók. A Ptk. 237. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel természetesen mindig vizsgálni kell, hogy megvan-e a lehetősége a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállításának. A lehetőség kizártsága esetén a Ptk. 237. § (2) bekezdésének rendelkezése az irányadó (P. K. 836. sz., B. H. 1963/1. sz.) 87. A szerződéskötés előtt fennállott helyzet- visszaállításAnak kizárása mezőgazdasági termelőszövetkezet közös használatába adott földre létrejött érvénytelen adásvételnél. (P. K. 800/12. sz., B. H. 1961/8—9. sz.) 88. Az állam javára való marasztalás (Ptk. 237. §). Az alperes a lakáshivatali összeköttetéseire hivatkozással 5000 Ft-ot kért és kapott a felperestől, ennek fejében azt ígérte, hogy rövid időn belül lakást szerez. A büntető bíróság az alperest befolyással való üzérkedés bűntettében jogerősen' bűnösnek mondta ki. Kétségtelen, hogy a felek között létrejött ügylet semmis. Az alperes az adott esetben a jogerős büntetőbírói ítélet szerint bűntettet követett el, amikor a lakáshivatali összeköttetéseire hivatkozva 5000 Ft ellenében lakást ígért a felperesnek. Ugyanakkor azonban a felperes eljárását sem lehet teljesen jóhiszeműnek minősíteni. Azok a tények, hogy a felperes a lakáshiány miatt kénytelen volt a családjától külön lakni, s próbálkozásai lakásszerzés tekintetében ismételten sikertelenek maradtak, a szorult helyzetét igazolják, de nem teljes jóhiszeműségét. Ha a felperes tájékozatlan, járatlan volt is az ilyen dolgokban, annyit mindenesetre tudnia kellett, hogy pénzért ilyen módon lakáshoz jutni nem helyes, az ellenkezik a szocialista együttélés követelményeivel. A Legfelsőbb Bíróság a Ptké. 34. §-ában biztosított lehetőséggel élve az 5000 Ft-ból csupán 2000 Ft-ot ítélt meg az állam javára, mert a felperesre — a kétségkívül fennállott szorult helyzetére, s az ilyen dolgokban járatlan voltára tekintettel —, súlyosan méltánytalan lenne a szerződéskötés előtti állapot visszaállításának teljes mellőzése, különben pedig a 2000 Ft-nak az állam javára való megítélése komoly visszatartó erő abból a szempontból, hogy 04