Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

színűnek mutatkozik a szerény jövedelmű, illetve nyugdíjjal rendelkező felperesek azon előadása, hogy ilyen összeggel nem rendelkeznek s ezáltal a csereingatlan állagát fenntartani, a bérlők részére a lakások rendeltetésszerű további használatát biztosítani nem tudnák. De egy ilyen sürgős, nagyobb pénzösszegbe kerülő tatarozást igénylő csereingatlant egyébként sem kötelesek az adott tényállás mellett a felperesek elfogadni. Tény, hogy a kisajátított házingatlan is tatarozásra szorul. Azonban nyilvánvaló, hogy ennek megoldása könnyebb a tulajdonosok által lakott egy lakóház, mint a bérlők által használt két lakóház esetében. A felsoroltakból következik, hogy alapos felpereseknek az a fellebbezési álláspontjuk, hogy az alperes vagy megfelelő csereingatlannal, vagy készpénzzel kártalanítsa őket. A 25/1957. (VI. 26.) PM sz. rendelet 4. § (4) bekezdése szerint csereingatlanként olyan_ lakóház is juttatható, amely bérlők által lakott és ezáltal a kisajásítást szenvedő részére be nem költözhető. Ez esetben is azonban alapvető követelmény — a kisajátított ingatlanban lakók részére juttatott megfelelő lakásokon túlmenően —, hogy a csereingatlan azonos használati rendeltetésű és általában azonos terjedelmű legyen. Ilyen csereingatlanok juttatása esetén azonban azt a körülményt, hogy a csereingatlan be nem költözhető, az ingatlan értékelésénél mint értékcsökkentő tényezőt figyelembe kell venni. Hogy ez az értékcsökkentő tényező esetenként milyen súlyúnak mutatkozik, más hasonló lakott állapotban eladásra került ingatlanok konkrét forgalmi értékének figyelembevételével kell megállapítani. Azt a körülményt, hogy esetleg hasonló ingatlanokban — lakottságuk miatt — nincs forgalom, a használati érték megállapításánál, mint az értékesítési lehetőség hiányát értékcsökkentő tényezőként kell figyelembe venni. A jelen ügyben az elsőfokú bíróság ezeket a követelményeket sem tartotta kellően szem előtt. Az ingatlanok forgalmi és használati értékére vonatkozó szakértői véleményeket elfogadta anélkül, hogy azok — hasonló ingatlanok tekintetében — kellő összehasonlítási adatokat tartalmaznának. Ennélfogva a szakértői vélemények helyessége nem bírálható el. (Legf. Bír. Pf. 21.837/1961. sz., B. H. 1963/1. sz. 4313.) 69. A kártalanítás elsődleges módja a csereingatlannal történő kártalanítás, s az így történő kártalanítás ellen a kisajátítást szenvedő az 1955. évi 23. sz. tvr. 11. § (3) bekezdése értelmében kifogással sem élhet. Természetes azonban, hogy kártalanításul csak olyan ingatlant lehet cserébe felajánlani, amelynek jogi helyzete alkalmas arra, hogy a kisajátítást szenvedő telekkönyvi tulajdonába és egyúttal birtokába kerüljön, enélkül nem lehet szó arról, hogy a csereingatlan kártalanításra alkalmas. Mivel az első alkalommal kijelölt csereingatlan tsz. táblába esett, s még kimérve sem volt, megfelelő csereingatlan kijelölése végett egy alkalommal az elsőfokú bíróság már felfüggesztette a per tárgyalását. Mivel az újonnan kijelölt csereingatlan sincs még kimérve és birtokbaadva, ezért az elsőfokú bíróságnak az újabb eljárás során az lesz a feladata, hogy az igazgatási hatóságot felhívja a csereingatlan kimérésére és annak a felperesnek részére történő birtokbaadására, és ennek teljesítésére megfelelő határidőt szabjon. Amennyiben az alperes e határidőben a felpereseknek olyan csereingatlant ajánl fel, amely jogi helyzeténél fogva kártalanításra alkalmas, úgy ezt a felperesek vissza nem utasíthatják, azt kártalanításul el kell fogadniuk és 86