Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

ilyen, minden teher nélkül került a juttatásban részesült jogelődök tulajdonába. Tagadta, hogy a felperesek ingatlanának rendeltetésszerű használata megkívánná a szolgalmat. A Legfelsőbb Bíróság az elutasító elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot további eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A jogkérdés tekintetében az új eljárás során figyelembe kell venni, hogy: 1. Nem lehet akadálya az alperesi telket terhelő szolgalmi jog megállapításának egyedül az, hogy a juttatás alkalmával e jog a szolgáló telekre telekkönyvileg bejegyezve nem lett. Amennyiben a szolgalmi jog gyakorlásának szükségessége fennáll, nem lehet a jogot a felperesektől megtagadni azon a címen, hogy a juttatás ténye azt megszüntette. Ha tehát az alperes és jogelődei az átjárásnak és vízmerítésnek a felperesek részéről való rendszeres gyakorlását és ennek indokolt, sőt szükségszerű voltát tapasztalták, vagy tapasztalhatták, a szolgalmi jog telekkönyvi bejegyzésének hiánya az alperesi védekezést nem alapozhatja meg. 2. A Ptk. 167. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a telki szolgalmat megszüntetheti, vagy gyakorlását felfüggesztheti, ha a jogosult ingatlanának rendeltetésszerű használatához nem szükséges. Ebből következik, hogy ha a szolgalmi jog feltétlen megszűnését az előző pontban foglaltak szerint nem is lehet megállapítani, azért a bíróságnak e perben vizsgálnia kell, nincs-e esetleg helye a szolgalmi jog megszüntetésének a Ptk. 167. § (1) bekezdése értelmében. Nem kívánatos ugyanis szaporítani a szolgalmakat azon a mértéken túl, amit az ésszerű és gazdaságos ingatlanhasználat megkíván. (Legf. Bír. Pf. I. 22.389/1960. sz., B. H. 1961/11. sz. 3003.) 53. Szerződéssel biztosított telki szolgalmi jog megszüntetése (Ptk. 167. §). A felperesek keresetükben az alperesi ingatlan mindenkori tulajdonosai javára szerződésben kikötött szolgalmi jog telekkönyvi törlését, illetőleg megszüntetését kérték. Igényüket arra alapították, hogy az államigazgatási hatóság a T. utcát megnyitotta, már pedig a szerződés értelmében a szolgalmi jog csak a T. utcai műút megépítéséig van biztosítva. Az alperesek a kereset elutasítását kérték, mert a T. utca használhatatlan, megépítése még csak folyamatban van. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság a gyalog és kocsival való közlekedést biztosító szolgalmi jogot 1962. június 1-től kezdődő hatállyal megszüntette. Ez ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A másodfokú bíróság helyszíni szemléje során igazolódott, hogy a T. utca kiképzése még olyan kezdetleges állapotban van, hogy azt városi viszonylatban megfelelő használhatóságú utcának tekinteni nem lehet. Komoly jelentősége van a perben annak is, hogy a szolgalmi jog létesítése ügyleti úton történt, mert ebből is következtethető, hogy a szerződő felek maguk is kifogás alá nem eső, rendes, bár külső területi, de városias közlekedési lehetőségre gondoltak. A szerződésben is a műút kifejezést használták. Már pedig a T. utca csak építés, alatt álló utcának, de nem megépített műútnak tekinthető. Ezek szerint a felperesek ingatlanát terhelő átjárási szolgalom ez idő szerint sem a Ptk. 167. § (1) bekezdése, sem az alapul szolgáló szerződés alapján nem volt megszüntethető. 71