Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

szó, hogy ezt a kereseti igényt a bíróságnak az idevonatkozó anyagi jogszabályok melyikének alkalmazásával lehet, illetőleg kell elbírálnia. Ha azután az alkalmazhatatlannak talált természetbeni megosztáson kívül az érdekelt felek egybehangzóan elleneznek minden egyéb közösség megszüntetési módozatot, úgy a másodfokú bíróság szükségképpen el fogja utasítani a keresetet, mint kellő anyagi jogalappal nem bírót. Máskülönben az a jogelv, hogy a felek által megjelölt mód a bíróságot nem köti, gyakorlatilag igen sok esetben teljesen meghiúsulna. A Ptk. 148. § (1) bekezdésének értelmében a közös tulajdón megszüntetése esetén a közös tulajdon tárgyait akkor kell természetben megosztani, ha — egyéb feltételek mellett — az a rendeltetésszerű használatot nem gátolja. Valamely belterületi ingatlan természetbeni megosztásának tehát csupán egyik feltétele az, hogy a megosztást, illetőleg annak módját az építésügyi hatóság engedélyezze. A további feltételek meglétét, így főleg azt, hogy az engedélyezett megosztás az elfogadott és szokásos rendeltetésszerű használat, a célszerű elkülönítés és az okszerű gazdálkodás követelményeinek megfelel-e, a bíróságnak mindig vizsgálnia kell. Az elsőfokú bíróság által elrendelt megosztás pedig — amelynek következtében az ingatlan apró területekre szakad, s a lakóház maga a jogi elkülönítés ellenére építészeti és gazdasági egység marad — a fenti követelmények szempontjából nem tekinthető megfelelőnek. (P. törv. 22.131/1961. sz. B. H. 1962/10. sz. 3308.)6 50. Közös tulajdonnak természetbeni megosztás útján történő megszüntetése iránt kötött szóbeli megállapodás érvényessége (Ptk. 148. §). A per adatai — így pl. az a tény, hogy a peres felek az elhatározásuknak megfelelő területmegosztás pontossága és szakszerűsége érdekében mérnöki közreműködést vettek igénybe, továbbá, hogy a felek az így kialakult területeket elkerítették, hogy az alperes a neki jutott területen a felperes tudtával, sőt segítő közreműködésével időtállá beruházást, szőlőtelepítést eszközölt, végül a közel két évtizeden át tartó ™ vartalan birtokállapot — arra mutatnak, hogy 1943-ban a felek a közös ingatlant szóbeli megállapodással ugyan, de tulajdoni rendelkezés céljával osztották meg természetben. Ez az írásbeli osztályos egyezséget követő szóbeli megállapodás nem újabb osztályos egyezségnek minősül, hanem a közös tulajdon megszüntetésére irányuló megállapodást jelenthet. Alaki szempontból ez a megállapodás az akkori jogszabályok szerint — minthogy a közös tulajdonnak természetbeni megosztása útján történő megszüntetése nem számított ingatlanelidegenítésnek — szóbelileg is érvényesen létrejöhetett, az építésügyi hatóság hozzájárulásától függően (1937. évi VI. tv. 6. §). Az időközben hatályba lépett jogszabály folytán — figyelemmel az ingatlan művelési ágára és térmértékére — e megállapodás teljes érvényre emeléséhez ma már a mezőgazdasági hatóság engedélye is szükséges [2/1957. (II. 3.) FM sz. rendelet 1. §, 1957. évi 10. sz. tvr. 10. § (1) bekezdés, 3/1957. (II. 3.) FM sz. rendelet 12. § (2) bekezdés]. 6 A határozat ugyan a P. K. 824. sz. állásfoglalás meghozatala előtti, időszerűsége azonban ma is fennáll. 69 \