Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

az általa már csak jogcím nélkül lakható eladott házból kiköltözni köteles és elfoglalhatja a felajánlandó cserelakást. Ilyen vételi lehetőség esetén könynyebben jelentkezik vevő és kedvezőbb vételárat lehet elérni. Természetesen a bennlakó tulajdonostársnak a vételárból való részesítése ilyenkor is kevesebb lehet a tulajdoni hányadnak arányában járó összegnél, figyelemmel arra, hogy a közös házban volt lakása helyett cserelakáshoz jut, ami minden bizonnyal csökkentőén hat az értékesítés során elérhető vételárra. Mindezeket már az ítéletben kell megállapítani. Az ilyen értékcsökkentő hatás megállapításánál méltányosan mérlegelhető a bennlakó tulajdonostárs javára az ő valószínű kiköltözési költsége is. Ha azután az árverési vevő és a kiköltözésre kötelezett tulajdonostárs közt vita támad atekintetben, hogy a cserelakás megfelelő-e, ezt a bíróság a köztük lefolytatandó külön perben dönti el. E perben természetesen azt is vizsgálja a bíróság, hogy a felajánlott cserelakásba való költözésnek nincsenek-e jogi akadályai: így pl. tanácsi rendelkezés alatt álló lakás felajánlása esetén a lakásügyi hatóság hozzájárulásának a hiánya, kiutalási nehézségek, személyi tulajdonban levő szabadrendelkezés alatt álló házban felajánlott lakásnál pedig a tulajdonos hozzájárulásának a hiánya. A jogi akadályok elhárítása és ennek igazolása a vevő feladata. A cserelakás megfelelő voltának elbírálásánál a bíróság nem lehet figyelemmel minden addig élvezett előnyre (így kert, gyümölcsfák s hasonlók), a méltányos lakásszükséglet kielégítésére azonban az ilyen lakásnak fogyaték nélkül alkalmasnak kell lennie. Ilyen esetekben mivel szükséglakásba költöztetés nem jöhet szóba, a kiköltöztetés végrehajtása a bírósági végrehajtás útjára, nem pedig a lakásügyi hatóság hatáskörébe tartozik. A közös tulajdon megszüntetése iránti keresetindításra akkor is lehetőség van, ha valamely ingatlan részben személyi, részben társadalmi tulajdonban van. Arra nincs ugyanis kifejezett rendelkezés, hogy ilyenkor a közösség megszüntetésénél eltérő szabályokat kellene alkalmazni. A Ptk-nak az állami és szocialista tulajdon védelméről szóló rendelkezései folytán azonban ilyenkor is különös gonddal kell őrködni afelett, hogy azokat sérelem ne érje. Ehhez képest ilyenkor az állam (szövetkezet) ellenzésével szemben a közös tulajdonnak értékesítés útján való megszűnése mellőzendőnek mutatkozik, s a megszüntetést a természetbeni megosztásra kell korlátozni. A Ptk. 147. §-a szerint a közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti. Sem ez a §, sem a Ptk. 148. §-a nem említi azt, hogy alkalmatlan időben a megszüntetés nem követelhető, sőt a Ptk. tervezetének miniszteri indokolása kifejezetten arra utal, hogy a törvény a korábbi jogban ismert ezt a tilalmat elejti, mert a mi társadalmunk gazdasági viszonyai közt annak nincs létalapja. A miniszteri indokolás is említi azonban, hogy a megosztás jogának visszaélésszerű, a többi tulajdonostárs méltányos érdekeit súlyosan sértő gyakorlása ellen a Ptk. 5. §-a védelmet nyújt. Lehetnek esetek, amikor a közös tulajdon megszüntetése iránti kereset az alkalmatlan idő fogalmának teljes kikapcsolása mellett is alaptalannak mutatkozik és így azt el kell utasítani. Ilyen lehet például az, ha valaki megszerzi a közös tulajdonban álló ház egy hányadát és rövidesen közösségmegszüntetési perrel lép fel az anyagilag jóval erőtlenebb, a magához-váltásra fel nem készült bennlakó tulajdo63