Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

XI. Az ügyleti tárgyalásokban általában részt nem vevő elővásárlási jogosultnak ebből a sajátos helyzetéből folyik, hogy vele szemben a Ptk. 212. § (2) bekezdésének az ajánlat elfogadásának határidejére vonatkozó főleg a jelenlevők joghelyzetét illető — rendelkezését nem lehet mereven alkalmazni. Ezért a nyilatkozat megtételére mindenkor olyan határidőt kell szabni, amely alatt az ügy összes körülményeire tekintettel, főként a szerződéses feltételek teljesítésének megfontolása mellett a válaszadás általában elvárható. (P. K. 823. sz., B. H. 1962/8. sz.) 44. í. Tulajdonostárs elővásárlási joga másik tulajdonostárs közös tulajdoni illetőségére. II. Elállási és megtámadási jog gyakorlásának feltételei elővásárlási jog esetén. III. Elővásárlási jog gyakorlása ajándékozássál vegyes adásvétellel szemben (Ptk. 145. §). A perbeli 350 D-öl nagyságú házhelyingatlan juttatás jogcímén fele-fele arányban az alperes és felesége tulajdonába került. Az alperes felesége meghalt. A hagyatékát tevő fenti ingatlanilletőséget egymásközti fele-fele arányban az előző házasságból származó gyermekei, a felperesek örökölték. Az alperes az 1962. április 17-én kelt szerződéssel eladta, K. A. pedig megvette a szóban levő ingatlannak az alperes tulajdonában levő fele részét 4500 Ft vételárért. Az alperesi ingatlanilletőségre a tulajdonjogot vétel jogcímén a K. A. vevő javára bejegyezték. A felperesek értesültek erről az ügyletről és 1962. június 6-án írásban köközölték úgy az alperessel, mint K. A. vevővel, hogy az eladott fél ingatlanra nézve a Ptk. 145. § (2) bekezdése alapján őket, mint tulajdonostársakat megillető elővásárlási jogukkal élni kívánnak. Erre az alperes azt válaszolta, hogy valóban nem adtak módot a felpereseknek arra, hogy azok a Ptk. 145. § (2) bekezdése értelmében fennálló elő-1 vásárlási joguk tekintetében állást foglalhassanak, s ezért ők — szerződő felek — a szerződést semmisnek tekintik és az eredeti tulajdoni állapot helyreállítása iránt a telekkönyvi hatósághoz egyidejűleg kérvényt adtak be. Közölte az alperes, hogy ha majd ez a kérvény kedvező elintézést nyer, akkor dönteni fog abban a kérdésben, hogy ingatlanilletőségét eladja-e. Ha igen, akkor az elővásárlási jog tekintetében a szabályszerű eljárást le fogja folytatni. Ezután az alperes és a K. A. a telekkönyvi hatósághoz beadott közös kérvényükben lerögzítették, hogy részükről az elővásárlási jog gyakorlása tekintetében mulasztás történt, ezért szerződésüket semmisnek tekintik és kérik a telekkönyvi hatóságot, hogy K. A. tulajdonjogát törölje, s az alperesre vonatkozó tulajdonjog-bejegyzést állítsa vissza, mintha a szóban levő szerződést meg sem kötötték volna. E kérvény alapján a telekkönyvbe bejegyezték, hogy az ingatlanilletőség tulajdonjoga egyezség jogcímén az alperest illeti. A felperesek keresetükben az elővásárlási jogukra hivatkozva kérték, hogy a bíróság kötelezze az eladót, hogy 4500 Ft vételár lefizetése ellenében velük kössön szerződést az ingatlanilletőség adásvételére, s ha az ezt nem tenné, akkor állapítsa meg a bíróság, hogy a szerződést az ítélet pótolja. 54