Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A fellebbezési eljárás során az alperes hivatkozott arra, hogy közte és K. A. között „negotium mixtum" (vegyes ügylet) jött létre. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetnek helyt adott. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a másodfokú bíróság ítélete ellen törvénysértés és megalapozatlanság címén óvást emelt, amelyet a Legfelsőbb Bíróság a következő okból talált alaposnak. A felperesek anyjának a hagyatékához tartozó eszmei félrészét a hagyatéki eljárásban a helyi tanács vb. 1962. június havában kelt becslése alapján 10 500 Ft-ra értékelték. Az alperes és K. A. közt létrejött szerződésben az alperes tulajdonában levő másik eszmei félrész (tehát kétségtelenül ugyanolyan értéket jelentő rész) vételárát e szerződő felek 1962 április havában 4500 Ft-ban jelölték meg, amit a pénzügyi hatóság az illetékkiszabásnál nem fogadott el, hanem ugyancsak 1962 áprilisában 6000 Ft érték után szabta ki a vagyonátruházási illetéket. A megjelölt időpontok olyan közel esnek egymáshoz, hogy az értékek különbözősége a körülmények és viszonyok változásával nem magyarázható meg, hanem vagy az egyik vagy a másik (esetleg mindegyik) téves. Ezeket az értékeket véve figyelembe feltehető az is, hogy a hagyatéki eljárásban történt értékmegjelölés a helyes. Ha így van, akkor a szerződés szerint 4500 Ft vételár a valóságos érték felénél is kevesebb. Ha az alperest ajándékozási szándék nem vezette, akkor a Ptk. 201. § (2) bekezdése alapján a szerződést a vevővel szemben megtámadhatta volna, s nyilván nem illeti őt kevesebb jog az elővásárlási jog gyakorlóival szemben sem. Ez esetben -a bíróság az aránytalanságot a szerződés megfelelő módosításával — a szerződés hatályban tartása mellett — megszüntetheti. Az egyenértékűség elvé-' nek a sérelmével járna azonban, ha a felperesek — akikkel szemben az alperest ajándékozási szándék éppen úgy nem vezette, mint (feltéve), a vételi ajánlat tevőjével szemben — a 4500 Ft értéknél aránytalanul nagyobb ellenértékhez jutnának. Ha az alperest a K. A-val kötött szerződésnél — azzal szemben — a 4500 Ft-on felüli részt illetően ajándékozási szándék vezette, akkor a vegyes szerződés (negotium mixtum) esete forog fenn. Ez ugyan magából a szerződésből nem tűnik ki, de nem zárható ki, hogy a szerződő felek csak színlelték, hogy pusztán adásvételi szerződést kötöttek, s valójában két szerződés jött közöttük létre, egy adásvételi és egy ajándékozási. A Ptk. 209. § (2) bekezdése szerint a színlelt szerződés semmis, ha pedig más szerződést leplez, akkor a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. Ennek a szabálynak a vegyes szerződés esetén is megfelelően érvényesülnie kell. Ez a XXV. sz. polgári elvi döntés V. pontjában is megfelelően kifejezésre jut. A törvény által biztosított és védett elővásárlási jog védelme azonban az ilyen szerződési alakzat esetén .már a Ptk. 4. és 5. §-aiban foglaltakra való tekintettel is azt indokolja, hogy vitatható esetben az elővásárlásra jogosult számára kell biztosítani jogának a gyakorlását. Ez úgy történhetik, hogy a szerződéses vételár és a valóságos érték közti különbséget (az ajándékozási értéket tevő különbséget) az elővásárlásra jogosult ugyancsak vételárként téríti, ha erre hajlandó. Megfelelő esetben szóba jöhetne olyan megoldás keresése is, hogy 55