Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

Ha a természetbeni megosztás hatósági engedély hiányában nem lehetséges és az ingatlanon az építkezés idején már ház állott, a földtulajdonos és a ráépítő között közös tulajdon keletkezik. Szakértő bevonásával kell megállapítani, hogy a ráépítés értéke hogyan viszonyul az egész ingatlan értékéhez és ez szolgál alapul a közös tulajdon arányának meghatározására. Ilyen esetben a közös tulajdon használata már eleve meghatározott, mert a földtulajdonos tulajdonában álló épület, valamint a ráépítő által emelt (új) épület használata már a közös tulajdon keletkezésénél és kialakításánál meglevő adottságaként jelentkezik. A Ptk. 110.j§ a) és 111. § a) pontjai alkalmazása körében a természetbeni vagy pénzbeli kártalanítás megállapításánál a megsértett anyagi érdeket kell kiegyenlíteni. A rosszhiszeműség megtorlása csak a Ptk. 111. §-a szerinti szigorúbb szabályok alkalmazását jelenti, de a törvény keretein túlmenő — bírság jellegű — összeg megállapítása, vagy az elfoglalt terület értékénél nagyobb mérvű természetbeni kártalanítás megállapítása nem fér össze az igény polgári jogi természetével. A kártalanítás mértékét természetben vagy pénzben úgy kell megállapítani, hogy a földtulajdonos megsértett vagyoni érdekeinek teljes kiegyenlítéséül szolgáljon, de azt ne haladja meg. Olyan értéket köteles a túlépítő megtéríteni, ami a földtulajdonos szempontjából reális ellenértékként jelentkezik, beleértve azt az értékcsökkenést is, ami a túlépítkezés után megmaradó területnél a túlépítés folytán jelentkezik. (P. K. 819. sz., B. H. 1962/8. sz.) 38. Tulajdonszerzés ráépítéssel (Ptk. 138. §). Az alperes és felesége tulajdonosai voltak a B. út 90. számú lakóházas ingatlannak, majd 1946. május 21-én megvették a szomszédos telket, mely a L. út 2. sz. alatt van. Az utóbbi ingatlanon a vételkor egy szoba és egy üzlethelyiség állott. Az alperes később hátul az udvaron egy nyárikonyhát is épített. Az ingatlannak külön utcai kapubejárata volt és a telek drótkerítéssel el volt kerítve az alperesék tulajdonában álló másik, a B. út 90. sz. alatti telektől. A B. út 90. sz. alatti ingatlant az 1952. évi 4. sz. tvr. alapján államosították. Ezt követően 1957. február 18-ig az ingatlan a felperes MÉK használatába került. Ugyané szerv használta a L. út 2. sz. alatti ingatlanon levő épületeket is, de úgy, hogy az államosítás után a kerítést lebontották és 1956-ban ez utóbbi ingatlanon egyéb nagyarányú átalakításokat is végeztek. A városi tanács vb. 1957. február 18-án kelt határozatával — abban a hiszemben, hogy a L. út 2. sz. ingatlan is állami tulajdonban áll — igénybe vette a felszabaduló hivatali helyiségeket és részben az IKV-nak adta át hivatali célokra, részben pedig a L. út 2, sz. alatti ingatlant felperes részére kiutalta és engedélyezte, hogy ott az a saját költségén szolgálati lakást létesítsen. A felperes a határozat alapján felépítette az alperes tulajdonában álló L. út 2. sz. telken a szolgálati lakást befogadó házat, a régi épületeket pedig átalakította. Ennek kapcsán összesen 71 372 Ft-ot ruházott be az alperesi ingatlanba. Keresetében ennek az összegnek megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes azzal védekezett, hogy az építkezés megkezdésekor a városi tanács 43