Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

illetékes osztályán eljárva jelezte, hogy a L. út 2. sz. alatti ingatlan az 6 tulajdona. Anyagi helyzetére hivatkozva a megtérítéstől elzárkózott. Az adott tényállásból kitűnően az alperesi telekre ráépítés történt. Az első fokú bíróságnak ezért a pénzbeli marasztalásra irányuló kereseti kérelem ellenére is mindenekelőtt azt kellett volna vizsgálnia, hogy a ráépítés folytán az építtető nem szerezte-e meg a telek tulajdonjogát. Ennek vizsgálata annál szükségesebb volt, mert a ráépítés állami beruházási eszközökből történt, tehát társadalmi tulajdonról volt szó. A Ptk. 175. §-a értelmében a bíróságnak hivatalból kötelessége lett volna a legkörültekintőbben eljárni e társadalmi tulajdon védelmében. Észlelnie kellett volna, hogy az adott esetben az állam a ráépítésekkel a legnagyobb valószínűséggel megszerezte a telek tulajdonjogát. Az erre szolgáló következtetés különösen a szakértői véleményekből adódott, amelyek jelezték az ingatlan alacsony forgalmi értékét, valamint azt, hogy a L. út 2. sz. alatt ingatlan oly módon lett egybeépítve a szomszédos telekkel, hogy önálló jellegét elvesztette. A kapubejárat megszűnt, az épület padlása csak a szomszéd állami tulajdonban álló épületről érhető el, bejárásra ugyancsak az állami tulajdonban álló szomszédos telekről nyílik lehetőség. Az első fokú bíróságnak tehát észlelnie kellett volna, hogy az államosított és államosításra nem került telek gyakorlatilag egyetlen ingatlanná épült össze. Mindehhez jön még az alperesnek az a peradatok által kellően valószínűsített előadása, hogy jelenlegi vagyoni és jövedelmi viszonyai mellett nem képes akár csak a legcsekélyebb összeget sem fizetni a telkén végzett építés költségének megtérítése fejében. A jóhiszemű ráépítő, amennyiben a ráépített felépítmény értéke meghaladja a telek értékét, a telek tulajdonát megszerzi. A telek korábbi tulajdonosának viszont joga nyílik a forgalmi érték követelésére. Az adott esetben az építkezést végző állami szerv jóhiszeműségét vitatni nem lehet. A tanácsi kiutaló határozat, majd az államosítást elrendelő határozat ismeretében jóhiszeműen építkezett. A szakértői véleményekből alaposan következtetni lehet arra, hogy a felperes a telek értékénél nagyobb értékű épületeket emelt az ingatlanon, tehát az eddig feltárt adatok alapján az következtethető, hogy a felperes a telek tulajdonát a telken végzett építkezésekkel megszerezte. E kérdésben azonban végleges álláspontot nem tudott a Legfelsőbb Bíróság elfoglalni, mert ehhez szükség lenne a telek tényleges forgalmi értékének és egyéb adatoknak az ismeretére, amiket viszont eddig a perben megnyugtatóan nem tisztáztak. (Legf. Bír. Pf. I. 22.035/1960. sz., B. H. 1961/11. sz. 3001.) 39. Ráépítés útján szerzett tulajdon, ha az építkezés családi közösségen belül történt (Ptk. 138. §; 13.110/1948. Korm. sz. rendelet). A felperes keresetében előadta, hogy meghalt férje 1938-ban az alperes tulajdonát képező ingatlanon, amelyen akkor már egy lakóház állott, saját jövedelméből egy új házat épített, amiről az alperes tudott, sőt ahhoz hozzá is járult. Ez az építkezés még az ő (felperes) és a néhai férje (a továbbiakban: örökhagyó) házasságkötése előtt történt. Az építkezéssel — a felperes álláspontja szerint — az örökhagyó megszerezte az új lakóházhoz tartozó ingatlanrésznek a tulajdonjogát. 44