Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

A dolog tulajdonjogát a Ptk. 121. §-a szerint az szerzi meg, aki a dolgot sajátjaként tíz éven át szakadatlanul birtokolja, feltéve, hogy a birtokhoz nem bűncselekménnyel, vagy egyébként erőszakos, vagy alattomos úton jutott. Ez a rendelkezés nem zárja ki, hogy elbirtoklás útján az egyik tulajdonostárs is megszerezhesse a másik (többi) tulajdonostárs illetőségének a tulajdonjogát. A Ptk. 140. §-a szerint azonban a közös tulajdonnal velejár a mindegyik tulajdonostársat megillető birtoklási és használati jogosultság, amelyet egyik tulajdonostárs sem gyakorolhat a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes érdekeinek a sérelmével. Ennek a magatartási szabálynak az értelmében a tulajdonostársak a saját joguk gyakorlása során mindig kötelesek szem előtt tartani a másik (többi) tulajdonostárs jogát. A birtoklás valamennyi tulajdonostársat az egész dolog tekintetében megilleti és a hasznok a Ptk. 141. §-a értelmében tulajdoni hányaduk arányában illetik őket. Különösen ingatlanoknál azonban gyakran előfordul, hogy a. tulajdonostársak a közös dolog birtoklását egymásközt ténylegesen megosztják. A közös tulajdon megszüntetéséig ilyenkor is folytonosan tekintettel kell lenniük egymásra és vitáikat a Ptk. 141—144. §-aiban írtak szerint kell elrendezni, így az a tulajdonostárs, aki a fennálló jogközösségre vonatkozó törvényes rendelkezésekkel ellentétesen a tulajdonostársak sérelmével birtokol, vélelmezhetőleg erőszakos, vagy alattomos birtokló, amely birtoklás az elbirtoklás útján való tulajdonszerzésre nem vezethet. Kivételesen azonban felvethet az élet olyan eseteket, amikor e vélelem megdől és a tulajdonostársakkal szembeni elbirtoklást az elmondottak ellenére is meg lehet állapítani. Ilyen lehet az például, amikor a tulajdonostársak a közös tulajdon tárgyát tevő ingatlan birtoklását egymásközt ténylegesen úgy osztották meg, hogy az is megállapítható, hogy e megosztást ők véglegesnek, jogi megosztásnak, a közösség teljes megszüntetésének szánták és csak hanyagságból, vagy hozzá nem értésből, vagy rosszul felfogott költségkímélésből maradt el a törvényes szabályoknak megfelelő végleges rendezés. A véglegesség igényével történt ilyen fogyatékos rendezésnél a megosztás a helyes tulajdoni aránytól tévedésből is eltérhetett, de az eredetileg megjelölt ingatlanhatárvonal is eltolódhatott. Ha ilyen esetekben a kialakult birtoklási helyzet az elbirtoklási időn át sajátul való szakadatlan birtoklásként erőszak, vagy alattomosság megállapíthatása nélkül külső magatartásban is megnyilvánuló módon fennállott, akkor a Ptk. 140. és a következő szakaszaiban foglaltak ellenére is el kell ismerni, hogy a tulajdoni arány a birtoklásnak megfelelően eltolódott és egy közösségmegszüntetési perben is ez a tényleg kialakult helyzet érvényesül. Olyan eset is előfordulhat, hogy a többi tulajdonostárs az elbirtoklási időt jóval meghaladó idő óta ismeretlen helyen van, életjelet nem ad, s a közös tulajdon tárgyát tevő dologgal senki más nem törődött, mint az azt birtokló tulajdonostárs, aki azt karbantartotta, a terheket is viselte és a körülményekből megállapítható jóhiszeműséggel az ismeretlen helyen levő tulajdonostársak illetőségét is a sajátjának tekintette. Ha ilyenkor nincs olyan menthető ok, amely a Ptk. 123. §-ának megfelelően az elbirtoklási idő nyugvását 39