Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

eredményezné, akkor az elbirtoklás útján való tulajdonszerzésnek ugyancsak nincs akadálya. Előfordulhat olyan eset is, hogy a tulajdonostársak az egyikük illetősége tulajdonjogának az átruházása iránt szerződtek, de szerződésüket nem érvényes alakban kötötték meg, a szerző tulajdonostárs azonban e szerződés alapján száll birtokba és az elbirtoklási időn át sajátul szakadatlanul birtokolt. Ilyenkor sem állapítható meg erőszak, vagy alattomosság, sem pedig az, hogy a birtokló a Ptk-nak a közös tulajdonról szóló szabályaiba ütközött volna, az elbirtoklás megállapításának tehát ilyenkor sincs akadálya. E példaszerű eseteken kívül is adódhatnak tényállások, amelyek alapján a tulajdonostárssal szembeni elbirtoklás megállapíthatása indokolt lehet. Mivel azonban a Ptk. 140. §-a a tulajdonostársak számára külön magatartási szabályt is állít fel és a tulajdonostársak közösségének a természete a megkárosításra, erőszakoskodásra, alattomos eljárásra is alkalmat nyújt, ezért az ilyen igényeknél indokolt a tényállásnak fokozott szigorúsággal történő vizsgálata. (P. K. 821. sz., B. H. 1962/8. sz.) 36. Közös tulajdoni illetőség elbirtoklása (Ptk^. 121., 140—141. §). A perbeli házingatlan 539/630 részben a felperesek, 91/630 részben pedig az alperesek telekkönyvi tulajdona. A tanács vb. igazolása szerint az alperesek ismeretlen helyen tartózkodnak, s az ingatlanból soha nem használtak semmit. A felperesek keresetükben azt állították, hogy az ingatlant jogelődeik évtizedekkel ezelőtt elbirtokolták, s ezért az ügygondnok útján perbevont alpereseket annak tűrésére kérték kötelezni, hogy az ő (felperesek) tulajdonjoguk telekkönyvileg bejegyeztessék. Előadták, hogy az alperesek nevén álló ingatlan jutalékot Cs. L.-től és társaitól vásárolták meg 1952-ben szabályszerű adásvételi szerződéssel. Az I. r. felperes személyes meghallgatása során előadta, hogy az alperesek még az első világháború előtt kivándoroltak Amerikába és azóta nincs hír róluk. 1952-től lakik az ingatlanon épült házban, korábban az anyósa lakott benne. A járásbíróság megállapította, hogy az alperesek illetőségének a tulajdonjogát a felperesek elbirtoklás útján megszerezték, és feljogosította a felpereseket, hogy tulajdonjogukat telekkönyvileg is bejegyeztessék. Az ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. — A Legfelsőbb Bíróság elnöke által emelt törvényességi óvás helytálló. A bíróság rendelkezésére ítélete meghozatalánál csupán az I. r. felperes személyes előadása, továbbá egy tanácsi bizonyítvány és a hiteles telekkönyvi kivonat állott. Ezek a bizonyítékok azonban sem önmagukban, sem összességükben nem alkalmasak az elbirtoklás útján történt tulajdonszerzés megállapítására. A tanácsi bizonyítvány csupán azt tartalmazza, hogy az alperesek ismeretlen helyen tartózkodnak és hogy a felperesek használják az ingatlant, amióta megvásárolták. Az I. r. felperes személyes előadása több vonatkozásban homályos és az elbirtoklás feltételei szempontjából lényeges körülmények tekintetében aggálytkeltő. Ezenkívül még utalást sem tartalmaz arra, hogy az ingatlan birtoklása és használata hogyan alakult a jogszerzést megelőzően, s hogy a jogelődök részéről az elbirtoklás bekövetkezett-e és milyen alapon. Egyrészt tehát az a körülmény, hogy a felperes elő40