Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

Ezenkívül annak a megállapítására sincs megbízható adat, hogy a jelenleg már majdnem kész tetőszerkezet átalakítása az alperes részére különösebb nehézséget nem okoz, s hogy az átalakítás az okszerű gazdálkodás következményeivel nem ellenkezik. Ennek megállapításához ismerni kellene, hogy az átalakítás milyen esetleges rombolással, anyagrongálódással jár és milyen költséget igényel. Ez is csak szakértő közreműködésével tisztázható. Végül a másodfokú bíróságnak figyelemmel kellett volna lennie arra is, hogy a tetőrész lebontása esetén — amit az ítélet elrendelt — a tetőszerkezetet az engedélyezett tervtől eltérően át kell alakítani, amihez viszont az építésügyi hatóság újabb engedélye szükséges. Ennélfogva mindenképpen tisztázni kellett volna, hogy az átalakítást az építésügyi hatóság engedélyezi-e és csak az építésügyi hatóság idevonatkozó állásfoglalásától függően lehetett volna elbírálnia azt, hogy — az okszerű gazdálkodás keretében — az alperes az átalakításra szorítható-e. (P. törv. 22.324/1961. sz., B. H. 1962/12. sz. 3377.) 31. A szóban levő budapesti telek akkor még egy nagyobb telekkönyvileg osztatlan ingatlannak a része volt, amikor azt V. F. kőműveskisiparos 1936 táján bérbe vette. A bérleti szerződés szerint nevezett bérlő a bérlemény területén felülépítmények létesítésére is jogot szerzett, de a bérleti szerződés megszűnésekor nemcsak joga, hanem kötelessége is volt ezeket az építményeket lebontani és azoknak anyagát elszállítani. Ilyen alapon a bérlő épített is egy szobából és konyhából álló lakást, s ebben az alperesek laktak. A későbbiek során a tulajdonosok az ingatlant parcellázták. Azt a parcellát, amelyben a V. F. által emelt ház van, az 1951. május 18-án kelt szerződéssel eladták a felperesnek, aki a szerződés szerint tudomásul vette, hogy a „telken két bérlő van, akik a területen saját maguk által emelt és saját tulajdonukat képező ideiglenes jellegű építményeket készítettek". V. F. telekbérletét még a felperes jogelődje felmondotta éppen az ingatlan eladására tekintettel. Ez nem akadályozta meg nevezett telekbérlőt abban, hogy az 1951. szeptember 26-án kötött szerződéssel „a tulajdonát képező felülépítményt összes tartozékaival együtt tulajdonjogilag" eladja az alpereseknek. A felperes ezen az ingatlanon a vételt követően házat épített úgy, hogy annak egyik fala közös a V. F.-féle felülépítmény egyik falával. A felperes az 1960 májusában megindított perben arra kérte kötelezni az alpereseket, hogy a V. F. által létesített felülépítményeket hat hónap alatt bontsák le, távolítsák el az ingatlanról. A kerületi bíróság — fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett — ítéletével arra kötelezte az alpereseket, hogy a perbeli felülépítményt hat hónap alatt ürítsék ki, további 15 nap alatt bontsák le és annak anyagát az ingatlan területéről távolítsák el. A Legfelsőbb Bíróság elnöke által az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A felek között valóban nincs a felmondás szempontjából korlátozás alá eső lakásbérleti jogviszony, hiszen a lakást magában foglaló felülépítmény sem a felperesé. Csak telekbérletre vonatkozóan keletkezhetett hallgatóla34