Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

A 38/1957. (VI. 23.) Korm. sz. rendelet 11. § (1) bekezdés b) pontja alapján megállapított újítási díj az önköltségnek legfeljebb 5%-a lehet, de a 200 000 Ft-ot csak a miniszter engedélye alapján haladhatja meg. Az újítási díj felső határa tehát elvileg meghatározva nincs, a 200 000' Ft-ot azonban csak a miniszter engedélyével haladhatja meg. Tévedett az elsőfokú bíróság, midőn kimondta, hogy a fizethető újítási díj a 20 000 Ft-ot nem haladhatja meg. A 38/1957. (VI. 23.) Korm. sz. rendelet 9. § (1) bekezdése értelmében az újítót annak az évnek népgazdasági eredménye alapján kell díjazni, amely az újítás megvalósításától számított 2 év közül a legkedvezőbb népgazdasági eredményt adja. Az újítás megvalósításától számított első (1958.) évre a felek között sem a gyártott mennyiség, sem az önköltség nem volt vitás. Az 1959. évben — amely az újítás megvalósításától számított második év és a fellebbezési eljárás tartama alatt telt le — a gyártott mennyiség a felperes előadásából kitűnően lényegesen emelkedett, önköltsége pedig csökkent. Az 1959. évi gyártás önköltsége tekintetében azonban a felek között vita volt. Ennek tisztázása további bizonyítást igényel, amelynek során a felperes tartozik bemutatni az 1959. évi gyártási önköltség részletes elemzését, e vonatkozásban meg kell hallgatni az I. és III. r. alperest és szükség esetén szakértő bevonásával kell dönteni afelől, hogy milyen összegű gyártási önköltség alapján állapítható meg az I. és III. r. alperest — a helyesnek elfogadott százalékos kulcs alkalmazásával — megillető újítási díj. (Legf. Bír. Pf. IV. 21.943/1959. sz., B. H. 1960/9. sz. 2701.) 24. Újítási díj megállapításánál irányadó szempontok. A szakértő meggyőzően indokolt véleménye alapján nem kétséges, hogy az alperesek újítási javaslata a felperes által gyártott kazánoknál a kazántagok nagyobb élettartamát és gazdaságosságát eredményezi. Az újítás szerinti kivitelű tagokból készült kazánok üzembiztosabbak és tartósabbak. A szakértő véleményéből kitűnően az újítás megvalósítása által kétségtelenül elért megtakarítás — népgazdasági eredmény — pénzértékben nem számítható ki. Az alpereseket megillető újítási díjat ezért a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 11. § (2) bekezdésének az alkalmazásával eszmei alapon helyes megállapítani. Az újítási díj eszmei alapon való megállapítása esetében és a díj nagysá- * gának meghatározásánál figyelembe kell venni a hivatkozott rendelet 11. § (1) bekezdés a) pontjában említett tényezőket. Az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte az adott esetben figyelembe veendő tényezőket, midőn az alpereseket megillető újítási díjat egyenként 2000 Ft-ban állapította meg. Nem fogadható el a felperesnek az a fellebbezési érvelése, hogy az alperesek újítási javaslata a technikai haladást nem szolgálta, a javasolt megoldás a régihez való visszatérést eredményezte és ezért túlzott az elsőfokú bíróság által megállapított újítási díj. A 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 1. § (1) bekezdéséből kitűnően az újítási javaslatnak csak viszonylagosan kell újnak lennie. Ez pedig fennáll akkor, ha a javaslatban foglalt elgondolást a megvalósító szervnél a javaslattétel időpontjában nem alkalmazzák és alkalmazását nem is tervezik. A kazántagok eredeti konstrukciója a szakértői vélemény szerint is a gyakorlati tapasztalatok, valamint az elméleti meggondolások szempontjából hibás volt. Az alperesek javaslata ezt a hibát küszöbölte ki. 27