Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

Nem lehet tehát csökkentő tényezőként értékelni, hogy az alperesek a tervezett és kivitelezett nem megfelelő megoldással szemben olyan — habár egyébként ismert — megoldást javasoltak, amely a kazántagok törését kiküszöbölte. (Legf. Bír. Pf. IV. 20.491/1961. sz., B. H. 1962/1. sz. 3055.) 25. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen — amely az alperest 30 000 Ft újítási díj fizetésére kötelezte, ezt meghaladóan pedig a felperes keresetét elutasította — a felperes fellebbezett. Azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az újítási díjat nem 6%-os, hanem csak 3%-os kulcs alkalmazásával állapította meg. A fellebbezés nem alapos. A fellebbezési eljárásban a peres felek között már csak a felperest megillető újítási díj összege volt a vitás. Az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte azokat a tényezőket, amelyeknek együttes mérlegelése alapján kell a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 11. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az újítási díj százalékos kulcsának a nagyságát megállapítani. Nem tévedett akkor sem, amidőn e tényezők mérlegelése alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes — figyelemmel az alperes által elfogadott első évi 2 000 000 Ft-os népgazdasági eredményre is — 3%-os kulcs alkalmazásával tarthat igényt az újítási díjnak őt illető megfelelő részére. Nincs ugyanis a perben semmi olyan adat, amely ennél magasabb kulcs megállapítását indokolná. A felperesnek az a fellebbezési előadása, hogy őt — figyelemmel a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 14. § (4) bekezdésében foglaltakra — az eredetileg követelt 6%-os újítási díj illeti meg, nem helytálló. A felperes és újító társa az újítási javaslatban díj iránti igényüket nem jelölték meg. Az 1959. október 28. napján kelt, s nem vitásan az alperes által készített, az alperes felettes szervének megküldött, az újítás megvalósítására vonatkozó szerződés-tervezetet — amely 6%-os újítási díjat állapított volna meg — az újítók és így alperes sem írta alá. E szerződéstervezet alapján tehát a felperes az eredetileg kért 6%-os díj megállapítását jogszerűen nem követelheti. De ha az újítók alá is írták volna a szerződéstervezetet, ez esetben sem illetné meg a felperest 6%-os kulcs alkalmazásával az újítási díj, mert nem kétséges, hogy az újítás megvalósítása az alperes részéről a felperes tudtával történt, minthogy a felperes az alperes alkalmazásában áll. Márpedig a felperes által hivatkozott rendelethely alkalmazásának az is feltétele, hogy a megvalósító szerv az újítás tárgyát az újító tudta nélkül vegye gyakorlatba. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. IV. 20.793/1961. sz., B. H. 1962/1. sz. 3055.) 26. Nem volt vitás a perben, hogy a felperesnek 1959. április 9-én az alperesnél beadott — összecsukható camping garnitúra készítésére vonatkozó — javaslata újításnak minősül és az alperesnél új cikk gyártását eredményezte. Vitás csupán a felperest megillető újítási díj mértéke volt. Űj cikk gyártását eredményező újítás díját a 29/1959. (V. 10.) Korm. sz. rendelet 11. § (1) bekezdés b) pontja szerint a termelt mennyiséggel arányo28