Polgári jogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953-1963 (Budapest, 1964)

20. Társszerzőség újítási ügyben. • Az I. r. alperes a felperesek újítási javaslatát elfogadta, azt meg is valósította, újítási díjként 8000,— Ft-ot állapított meg és azt is megállapította, hogy az újítás tekintetében a II. r. alperes társszerző. Alaptalan tehát az,I. r. alperesnek az a fellebbezése, amely a felperesek újítói minőségének a megállapítását sérelmezi. Helytálló az elsőfokú bíróság ítélete abban a részében is, amely a II. r. alperes társszerzőségét megállapította. A 38/1957. (VI. 23.) Korm. sz. rendelet 2. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésből kitűnően az újításnak az is társszerzője, aki valamely feladat megoldásában a javaslat benyújtóival együtt ugyanabban az időben, vagy azokat követően — akár azoktól függetlenül is — részt vett. Az önkéntes társszerzőségen kívül tehát van a társszerzőségnek egy másik esete, a törvényen alapuló társszerzőség. Ez utóbbi esetben elismerhető társszerzőnek az olyan személy is, aki valamely feladat megoldását előbbre vitte, függetlenül attól, hogy a javaslatot tevő újítókkal együttműködött-e. A perbeli esetben megoldatlan kérdés volt az I. r. alperes vállalatnál a vontató mozdonyokra szerelt motorok lendkerékházának gyakori törése. A II. r. alperes — aki a munkahelyen, mint a karbantartó csoport vezetője működött — vetette fel D. P. tanú előtt azt a megoldást —, amelyet a nevezett abban az időben már meg is valósított —, hogy a lendkerékházra erősítő lemezt kell szerelni. Vallotta ugyan D. P. azt is, hogy ez a megoldás még nem volt tökéletes, mert ezután is voltak törések, de ez adta a tanúnak azt a gondolatot, hogy gyűrű alkalmazásával kell a töréseket megakadályozni. A felperesek újítási javaslata ezt a gondolatot — amelyet a tanú velük közölt — fejlesztette tovább úgy, hogy a gyűrűt nem laposvasból, hegesztési eljárással kell készíteni, hanem 15 mm-es sajtolt vaslemezből kell kivágni. Ezekből az adatokból megállapítható tehát, hogy az elfogadott újítás alapgondolata a II. r. alperestől indult ki, és bár a javaslattevő a felperesekkel nem működött együtt, őt a jogszabály rendelkezése folytán, de mindenesetre a jogszabály szelleme értelmében, az elfogadott és megvalósított újítás társszerzőjének kell elismerni. Alapos a felperesek fellebbezésének az a része, amely azt sérelmezi, hogy az elsőfokú bíróság nem a népgazdasági eredmény alapján állapította meg az újítási díjat, hanem eszmei díjat ítélt meg. A hivatkozott rendelet 11. § (2) bekezdése szerint eszmei alapon akkor kell az újítási díjat megállapítani, ha az újítás a 11. § (1) bekezdés aj—d) pontjaiban szabályozott esetek körébe nem sorolható. Téves az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a kérdéses újítás esetében pozitív népgazdasági eredményről nem lehet szó és így a hivatkozott rendelet 11. § (1) bekezdés a) pontja nem alkalmazható. Az I. r. alperes előadása volt, hogy mind a mechanikai osztálynak a kimunkálása, mind az általa felkért Zs. T. gépészmérnök véleménye szerint az újítás megvalósításával pénzben kifejezhető népgazdasági eredmény volt elérhető. A megvalósítási szerződés-tervezetek — amelyeket az I. r. alperes főtechnológusa készített és amelyek csak azért nem jöttek létre, mert az újítási díj százalékos kulcsa tekintetében a felek megállapodni nem tudtak — a várható népgazdasági eredményt számszerűen kiértékelték. A perben meghallgatott szakértő véleményében indokoltan és meggyőzően kimutatta, 22